Love to first blood
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Love to first blood

Twilight Saga
 
KezdőlapKeresésLegutóbbi képekRegisztrációBelépés

 

 Adrian Parker //ELFOGADVA//

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Szerző Üzenet
Zoey Averay
Vegetáriánus vámpír
Zoey Averay

Hozzászólások száma : 407
Join date : 2009. Oct. 28.
Age : 31

Adrian Parker //ELFOGADVA// Vide
TémanyitásTárgy: Re: Adrian Parker //ELFOGADVA//   Adrian Parker //ELFOGADVA// EmptyHétf. Aug. 30, 2010 6:22 pm

Adrian, A tender artist

Üdv a LTFB-on, és elismerésem.
Nem találtam problémát, és örülünk, hogy egy újabb FÉRFI taggal bővült a fórum. Nem is húzom tovább az időt, ELFOGADVA ^^
irány
játszani, de előtte ne feledkezz meg az avifoglalóról, és avatarképről se.

Üdv: A STAFF
Vissza az elejére Go down
http://boszimagia.gportal.hu/
Adrian Parker
Vérfarkas
Adrian Parker

Hozzászólások száma : 42
Join date : 2010. Aug. 30.

Adrian Parker //ELFOGADVA// Vide
TémanyitásTárgy: Adrian Parker //ELFOGADVA//   Adrian Parker //ELFOGADVA// EmptyHétf. Aug. 30, 2010 5:58 pm

::: Adrian Parker:::
Adrian Parker //ELFOGADVA// Joseph-gordon-levitt
Ez vagyok én...



~ Karakter teljes neve: Adrian Parker
~ Születési ideje: 1986. október 31.
~ S zületési helye: Forks
~ Faj: vérfarkas
~ Nem: férfi
~ Kor (a játék kezdetén) :23
~Titulus: A Tender Artist

~ Család:
~ Apa:Alexander Parker, 55 éves ügyvéd; édesapja indián, édesanyja félvér volt. Jelenleg Port Angelesben dolgozik, de egyébként ő is vérfarkas.
~ Anya: Emma Gordon, 54 éves, tanárnő a forksi gimiben.
~ Testvér(ek): a bátyám, Aaron 6 évvel idősebb nálam, 1 éve házas, és most született egy kisfia, akinek a második neve Adrian.
Kishúgom, Flower 19 éves, szorgalmasan tanul, de néha túlzásba viszi a bulit és a pasizást, amit a szüleink nem néznek jó szemmel.
Volt egy másik húgom is, Sally, de ő meghalt, mikor én 7 éves voltam. Csupán 3 évet élt.
~ Első átalakulásom: 18 évesen
~ Bevésődés: tervezem Wink

~ Előtörténet:

1977-ben kezdődött minden, amikor a 22 éves Emma Gordont megtámadta Forksban egy vámpír. A rezervátum határán voltak, ahol a lány élt, de 3 bátor vérfarkasfiú szerencsére idejében közbelépett: ketten harcoltak a vérszívóval, akit végül legyőztek és megsemmisítettek, egy pedig azonnal orvosi segítséget keresett a rezervátumban. Mikor Emma magához tért egy kunyhóban, az első, amit meglátott, a megmentője aggódó arca volt, s az a pillanat örökre összekapcsolta őket. Megtudta, hogy a fiút Alexander Parkernek hívják, s idővel magyarázatot adtak neki a történtekre. Beavatták a vérfarkasok legendájába, az ősi ellenségekről és a kettejük közti egyességről, miszerint a Hidegek sosem lépik át a Quileute-ok határát.
Egy év múlva összeházasodtak, majd 1980-ban megszületett az első fiuk, Aaron. Sokáig úgy tűnt, ő lesz az egyetlen gyerekük, de mikor Aaron 6 éves lett, megszülettem Én.
Adriannek neveztek el, s furcsa módon pont Halottak Napjára esik a szülinapom. Míg más srácoknak a gyerekzsúr tortát és lufikat jelentett, addig nekem a buli után az alkonyatban temetőket kellett járnom a családdal. Már egészen kicsi koromban, 3 évesen elkezdtem pálcikaembereket rajzolni, akkoriban mindent megörökítettem a magam kiforratlan, egyszerű stílusában. Egyszer egy egész csomag rajzlapot elhasználtam arra, hogy megrajzoljam a rezervátumot teljes egészében, de persze ez akkor még nem sikerült. 4 éves voltam, mikor a húgaim megszülettek. Ikrek voltak, de kétpetéjűek, és nem hasonlítottak egymásra. Egy fehér papírra rajzoltam két pólyát, mindkettőbe két síró babaarcot, az egyik fölé azt írtam, „Flower”, a másik felé azt, hogy „Sally”. Nagy család voltunk, sokat jártunk kirándulni a természetbe, ahová természetesen mindig magammal vittem a rajzlapokat és a zsírkrétát, hogy közelről megfigyelve lerajzolhassam a virágokat és a békákat. Amikor nem volt hideg, megfürödtünk First Beachnél a vízben. Aaron-nal szerettünk messzire úszni a parttól, míg szüleink a lányokkal pancsoltak a sekélyebb vízben. 3 évesek voltak a kicsik, mikor egy hasonló júniusi fürdőzés után erős hasfájásra panaszkodtak és ágynak estek. Az orvos egy heti rosszullét után kórházba utalta őket, ahol kiderült, hogy Hepatitis B-vel fertőződtek meg a vízben. Pár hétig bíztattak bennünket, de sajnos romlott az állapota mindkét lánynak, főleg Sally-nek, aki mindig is gyengébb volt a betegségekkel szemben. Nyár végén Sally feladta a küzdelmet, s egyik reggel csak egy telefonhívást kaptunk az orvostól, hogy azonnal menjünk be, mert közölni akar valamit. Abból az időszakból tisztán megmaradt minden, Anyát soha nem láttam még annyira letörtnek, mint akkoriban. Nekem és Aaronnak nem engedték meg, hogy megnézzük a testvérünket, a temetésén is csak hátul állhattunk – Anyánk óvni akart bennünket a rossz emlékektől.
Flower sokára gyógyult fel, a születésnapom után 2 nappal engedték haza, de évekig megfigyelésen volt még, mikor végre gyógyultnak tekinthették. Azt hiszem, az alatt a néhány év, és az 5 szörnyű hónap alatt kialakult bennem a mániákus aggodalom, s Flo-t onnastól minden ellen óvtam. 13 éves korában elengedték volna velem bulizni, de én nem vittem magammal, mert attól féltem, elkeveredik tőlem, és valami szörnyű dolog történik vele. Azt sem szerettem, ha a bátyám ment el síelni a haverjaival, mert egyre csak a hosszú kórházi folyosók voltak a szemem előtt, és a haláltól való rettegés, ami belém ivódott 7 évesen.
Tinédzserként bajos srác voltam, nem egyszer kellett az igazgató elé állnom verekedés miatt, s ennek is szegény szüleim itták meg a levét („Nem kapott ez a gyerek nevelést?!”). A rajzszakkörnek elsős gimis korom óta tagja voltam, az ottani fiúkkal elég sokat jártam el Port Angelesbe, ahol aztán minden volt a piától kezdve a füves cigin át a csajokig. A legelső barátnőmmel 14 éves koromban kezdtem járni, ő 17 volt, 2 hónapig jártunk, és azóta sem tudja, hogy nekem ő volt az első…
A többi lánnyal is egy-két hónapig jártam, valakivel csaj 2 hétig bírtuk, meg persze 3 egyéjszakás kaland benne volt a pakliban. Vizsgaidőszakban nem buliztam, nagyon kellettek a pontok a Képzőművészetire, ami igaz, hogy New Yorkban volt, de legalább hivatásosan is a rajzzal meg a fotózással foglalkozhattam. 17 évesen beleszerettem egy Hope Miller nevű lányba, aki ugyan csak 14 éves volt, egyszerűen lenyűgözött a szépsége és az intelligenciája. Sokkal komolyabb volt, mint egy átlagos 14 éves lány, és olyan kisugárzása volt, hogy nem lehetett elmenni mellette szó nélkül. Érte küzdenem kellett, mert nem dőlt a karjaimba, mint más csajok, bár miután már sínen voltunk, bevallotta, hogy sosem voltam neki közömbös. A fellegekben jártunk, 1 év után lefeküdtünk, és utána is egész jól mentek a dolgok. Persze, tudtuk, hogy el fogunk válni az egyetem miatt, de megígértük egymásnak, hogy levelezünk, és minél többet látogatjuk meg a másikat.
Eközben persze az én kis húgocskámból is nagylány lett, aki még nagyobbnak szeretett volna tűnni a fekete körmökkel meg a miniszoknyával. Akkoriban együtt járt egy Jason nevű fiúval, aki rövid idő alatt bepróbálkozott. Egy délután elkezdte taperolni a tengerparton Flo-t, s hogyha én nem látom meg, valószínűleg meg is erőszakolja. Akkor nagyon elszállt az agyam, ököllel ütöttem a pasast, aki szerencsésen elmenekült végül, én azonban reszkettem a dühtől.
Egyre rosszabbul voltam, valami mart belülről, 45°C-ra felment a lázam, s napokig csak szenvedtem az ágyamon. Apám már tudta, mit jelent ez és Anyám is, de meg voltak döbbenve. A kínlódások végére egy hatalmas, fekete farkas lett a helyemen, aki bár beszélni nem tudott, hallotta a társai gondolatát. Apám döbbenetét hetekig éreztem magamban, mert ő mindig azt hitte, az idősebbik fia fog átváltozni. Aaron már 24 éves volt akkor, s azt mondta, jobb is, hogy így történt, mert ő nem bírta volna elviselni ezt a fajta létet. Mialatt én az átváltozással küszködtem, Hope hiába keresett, nem ért el. Mikor végre megint találkoztunk, egy megváltozott, titkolózó valakit talált helyettem, s bármennyire is próbáltam ellene tenni, folyamatosan megbántottam. Végül nem bírta tovább, és szakított velem, én pedig hetek múlva összecuccoltam, és New Yorkba mentem. Hope-nak nem mondtam el a kapcsolatunk alatt, hogy mivé lettem, s ezután sem szándékozom elmesélni egyik csajomnak sem.
New Yorkban sok érdekes embert láttam, kisvárosi srácból nagyvárosi srác lettem, s miután elvégeztem az egyetemet, egy profi fotós mellé szegődtem.
Most, hogy lett egy kis gyakorlatom, visszajöttem Forksba, hogy az itteni életet fotózzam és fessem le egy magazinnak.
Most talán több időt tölthetek a családommal, és megismerhetem Aaron és Rose kisfiát, akinek Robin Adrian lett a neve.



~Szerepjáték példa:

(ugyanerről az oldalról, másik karakterrel)

Egész jónak indult még a múlt héten az új projektünk Christiannal, ám a mai napon be kellett látnom, hogy korántsem fog olyan gördülékenyen menni a dolog, mint azt elterveztük. A nyaralásunk alatt szinte minden nap jött új e-mail, hogy mit hogyan kellene elhelyezni a villán -mert tudniillik egy flancos villát fogunk építeni egy kőgazdag családnak Port Angelesben-, én pedig legalább egy héttel a tervek elkészítése után is előtetőkkel és szökőkutakkal álmodtam. A mai napon végre én is találkozhattam ezzel a nagyon kedves házaspárral, akik kijelentették, hogy amit eddig csináltunk, az fele annyira sem olyan, mint ahogy ők elképzelték. Külön hozzátették, hogyha a konkurens céggel csináltatják meg a terveket, az építkezés költségének törtrészéért sokkal jobb villát építettek volna nekik. Nosza, menjenek csak át hozzájuk; két év után úgy el fog vizesedni az összes faluk, hogy úgy kell majd eldúrni az egész kócerájt! Nem nagypofájúságból, de kettőnknél aligha találnak jobb építészt, és nem csak az államokban, de Dél-Amerikában sem. Vannak bunkó ügyfelek, akiket meg kell tanulnunk kezelni, de ezen a mai napon különösen nem hiányoztak, amikor a délután és az este hátralévő részét a feleségemmel szerettem volna tölteni. Így most a beígért 4 óra helyett fél 7-re értem haza Angelicához, mert képtelenek voltunk dűlőre jutni ezzel az értetlen népséggel.
Zuhogott az eső, a hajam egészen elázott, mert nem vittem magammal esernyőt, pedig megszokhattam volna, hogy ebben a városban nem árt magunknál hordani. Az előszobában rögtön levetkőztem és belebújtam a kényelmes papucsomba, majd elindultam a fürdőszoba felé megszárítani a hajamat s hogy egy mosolyt felvigyek legalább az arcomra. Elvégre, ha meglát Angel, ne egy átázott, savanyú képű műemléképítészt lásson, hanem az ő szerető férjét, aki mindig mosolyog rá.
-Szervusz, édesem! -köszöntem rá barátságosan mikor megtaláltam őt a konyhában, majd átölelve a derekát egy rövid csókot nyomtam az ajkaira. Odakint nagyot dörrent az ég, s kemény jégeső kezdte el verni az ablakokat. Fél kezemmel eleresztettem Angelicát és magam mögött lekapcsoltam a villanyt, hogy legalább az áramot nem verje ki a vihar.
-Sajnálom, hogy most értem haza! Tudom, hogy nem ezt ígértem, de adódott egy kis kellemetlenség az irodában!

~ Kinézet:
Teljesen átlagosnak mondható külsőm van, leszámítva a füleimet, amik kissé elállnak. 190 cm magas vagyok a vérvonalamnak köszönhetően, s amíg nem voltam farkas, addig kifejezetten vékonynak számítottam. Most sem vagyok valami nagydarab, de lényegesen több rajtam az izom, és persze baromi nagy erőm van. Az arcom enyhén szögletes, de még nem tűnt el belőle minden gyermeki vonás, emiatt tűnhetek kisfiúsnak, s nagy bánatomra talán éretlennek is. A homlokom magas, a hajam rövid és fekete, bár a szétszórt művészi mentalitásom miatt néha elfelejtem levágatni; ilyenkor megnő néha vállig érőre is. A szemeim feketék, mint minden indián ősömnek, nem túl nagyok, de azt hiszem, kifejezők.
Szemüveges vagyok 10 éves korom óta, de mostanában kontaktlencsét hordok a munkám miatt.
Farkasként fekete színű a bundám.

~ Jellem:
Tinédzser koromban hatalmas partiarc voltam, legalábbis amíg a rajzszakkörbe jártam, addig minden hétvégén buli volt az ottani srácokkal. Mindig is imádtam a bulikat és a haverokat, na meg persze egy-két csajt is megszereztem magamnak akár hónapokra is. Sosem volt igazán tartós a kapcsolatom senkivel, kivéve egy lánnyal, akit Hope Millernek hívtak. Sajnos épp az időtáj voltunk együtt amikor az átváltozásom megtörtént, így szegényt nagyon megbántottam akkor. Egyébként igazi művészléleknek számítok, olyan szempontból, hogy ami megragad, azt azonnal vászonra vagy fotópapírra akarom vetni. Imádok járni a természetben, szemlélődni, okulni, és tapasztalatot gyűjteni. Persze, ezzel egy időben szétszórt is vagyok, meg türelmetlen, de azt hiszem, ezt elnézhetjük nekem.
Alapvetően lazán fogom fel a dolgokat, amolyan „Élj a mának!” életfilozófiával szemlélem a nagyvilágot, és a „majd lesz valahogy…” is sokszor kisegít a nehéz döntések előtt. Néha azonban előtör belőlem az aggodalom, leginkább azok iránt, akiket szeretek. Ha ez előfordul velem, olyankor hihetetlenül gondoskodó és nagylelkű tudok lenni. Anyám szeretné, ha mindig is ilyen maradnék – pedig ez nem valószínű, hogy összejön.


~ Cél:
Népszerű fotós vagy festő szeretnék lenni, találni egy jó csajt komolyabb kapcsolatra, esetleg később majd házasság és talán gyerkőcök… de ez még messze van.

~ Szeretem, mert:a természet adta szépséget, a hatalmas sziklákat és a fákat, az érdekes formákat, színeket, esetleg arcokat, mert imádom őket lefotózni vagy lefesteni. A rockzenét, a gitárokat, a nagyfelbontású Panasonic fényképezőgépeket, az olajfestéket… hmm, nem is tudom, nagyon sok minden van, amit szeretek.
~ Nem szeretem, mert: Ki nem állhatom, ha megvárakoztatnak, mert bár gyakran vagyok szétszórt és feledékeny, az időpontokat mindig pontosan betartom, és gyűlölöm, ha várni kell valakire. Továbbá nem szeretem a nagymeleget, a túl nagy szigort, és az olyan embereket, akik csak kihasználnak.
Legnagyobb ellenségeim azonban a vérszopó „hidegek”, akiket elsődleges feladatunk távol tartani a rezervátumtól és az emberektől. Egyetlen egyet öltem meg életem során, és akár többre is képes vagyok, ha arról van szó, hogy megvédjem a családomat.

~ Ellenségek: a vámpírok.


~ Fontosnak tartom, hogy tudjátok:
Az én userem egyben Morgan van der Meijden usere is, úgyhogy ha játék ügyében kerestek, mindkét karimnak írhattok! Wink
Vissza az elejére Go down
 

Adrian Parker //ELFOGADVA//

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban: Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Love to first blood :: ::: Karakterek ::: :: ~ Karakteralkotás :: Új előtörténetek -