Kedves Michael!

Az előtörténeted alapjába véve
nem rossz. Ám vannak benne
orbitálisan nagy helyesírási hibák.
Ha csak elgépelted, akkor bocsánatot
kérek. Úgy vélem maga az előtörténeted jó,
de a szerepjáték rövid. ÉS Kanadában
vannak vízesések. Pl: kanadai patkó alakú
vízesés. Ne haragudj, az ilyen a gyengém.
Lényeg a lényeg, ha kijavítod a hibáidat,
akkor örömmel elfogadlak.

Rosalie

::: Michael Everett :::

Ez vagyok én...



~ Karakter teljes neve: Michel Everett
~ Születési ideje: 1860. december 2.
~ S zületési helye: Canada
~ Faj: Ragadozó vámpír
~ Nem: férfi
~ Kor 25 (150)
~Titulus: The sexi vampire

~ Család:
~ Apa: Wiliam Everett
~ Anya: Grace Everett
~ Testvér(ek): Prudence Everett, 20 éves (155). Ő is vámpír


~ Ki változtatott át : Prudence Everett, a húgom
~ Képességem: Képes vagyok megbénítani az embereket. a zsákmányom mindent hall és beszélni is tud, de nem tud megmozdulni.



~ Előtörténet:
1860. hűvös telén születtem, egy előkelő családban. A mi családunk volt akkor az egyik leggazdagabb család egész Canadában. A szüleim mindig is azt hitték, hogy anyának nem lehet gyereke, így mikor megszülettem, kész csodának tartottak. Apa mindig is nagyon vallásos volt, ezért ezért mindig azt halytogatta, hogy egy isteni csoda vagyok.
Az első öt évem nagyon unalmasan telt el. Mindig mindent megkaptam, amire csak szülségem volt. Mindig is azt hittem, hogy az én szüleim a világon a legjobbak.
Ám mikor megszületett a húgom, Prudence, az életem fenekestől megváltozott. Mintha anyát és apát kicserélték volna. Anya majdnem egy nap sem volt itthon a családdal, ap pedig reggeltől estig a könyvtárban volt. Ránk meg egy nevelőnő vigyázott, Elisabeth, akit mindenkinél jobban gyűlőltam.
Aztán eljött 1970 nyara. Életem legrosszabb napja volt. Csupán 10 éves voltam, és láttam, ahogy megölik anyát.
Éppen Prudence születésnapja volt, és anya ezért játszott vele a kertben. Én az ablakból figyeltem Őket. Láttam anyán, hogy észrevett valakit, és, hogy nagyon meg van ilyedve. Aztán Pruet bekülte a házba. Ekkor már én is észrevettem, azt, akitől anya megijedt. Egy nő volt az. Nagyon szép volt....mintha egy angyal lenne.
Hosszasan veszekedtek, aztán egyszer csak a nyakába harapott, anya meg összeomlott.
A nő vigyorogva távozott.
Láttam, hogy anya nem mozdul, mégsem tettem semmit. Csak álltam, és könnyes szemekkel figyeletem. Prudence vette észre, és sikítozni kezdett. Erre már apa is felfigyelt és setve ment, hogy nézze meg, mi történt. Én meg hiába mondtam, hogy láttam mi történt, senki nem hitt nekem.....
Két évvel később olyan lett, mintha anya soha nem is létezett volna. Apa feleségül vette Elisabethet, nem törődve a Prue és az én akaratunkkal. Ekkor aztán teljesen megutáltam apát is.
Ám az esküvő után három hónapra, apu is meghalt. Pont úgy, mint anya.....
Mi pedig Elisabethel maradtunk. Innentől kezdve már semmi nem volt a régi. Prue meg én sokszor probáltunk elmenni, de én soha nem mertem elmenni.
Viszont Ő 19 éves korában megtette. Fogalmam sem volt róla, hogy hol van és kivel. Tudtam, hogy Elisabeth üldözte innen el.
De egy év után visszajött. Teljesen megváltozott.....Ő is olyan gyönyörű volt, mint az a nő, aki megölte anyát. És sápadt. Úgy nézett ki, mint egy élő halott. Mert egy vámpír volt....Azt mondta, hogy nem akarja úgy elhagyni Canadát, hogy én nem megyek vele. Így engem is olyanná tett, mit Ő. Az első áldozatom Elisabeth volt. Ilyen hosszú éve után, végre én magam végezhettem vele. És még élveztem is. Nála fedeztem fel a képességemet is.
Évről évre más és más városokba mentünk, ahol annyit gyilkoltunk amennyit csak tudtunk. Ő is és én is élveztük nézni, ahogy az emberek meghalnak.
Aztán rábukkantunk, Forksra, ami egésszen a szívünkhöz nőt....


~Szerepjáték példa:
Mint minden nap, ma is úgy döntöttem, hogy lemegyek a vízeséshez. Ott minden olyan csendes és nyugodt. Segít megfeledkeznem arról, hogy mi vagyok. Mióta vámpír vagyok, mindennap, sőt minden éjjel ott vagyok. Amíg ember voltam, nem nagyon volt erre lehetőségem. Először is, mert Canadában nincs, és másodszor, mert Elisabeth úgy sem engedett volna.
Hirtelen ahogy vissza gondoltam rá, elkapott a bosszú. Mennyit szenvedtünk mi miatta Prueval. De ez már nem így van. Most, hogy eszembe jutott szenvedő arca, mikor megöltem, egésszen megkönnyebültem. Anya is utálta. Mert látta rajta milyen szenvedéllyel nézett mindig apára. És ezt apa is viszonozta.
Így hogy vissza gondoltam anyára, hirtelen összerándult, a már rőg nem dobogó szívem.
Most ha tudnék sírni, biztosan megtettem volna. Megsirattam volna anyát is és apát is, akik ]y a sorsomra hagytak bennünket
De ennek már vége! Önálló vagyok, és többet senkitől nem kell engedélyt kérnem semmire és naponta annyi ember életével végzek, amennyire kedvem tartja. Ezentúl még csak gondolni sem fogok arra, hogy nekem valaha anyám és apám is volt.
Gondolataimból egy éles dörgés riasztott fel. Ilyenkor csak még élvezetesebb a vízesést nézni. Talán lessz ott egy két ember is, akit megkínozhatok. Prue most úgy sincs itthon, én meg unom magam...
Felálltam az ágyból, elvettem egy capucnis felsőt, azzal kimentem az ajtón. Még arra sem volt szükség, hogy bezárjam, hiszen az erdőben senki sem járkál.
Szélsebesen odaértem a vízeséshez, ahol megpillantottam egy lányt. Nagyon vonzó illata volt. Megfutamodtam, majd rávetettem magam.
A nő fájdalmasan sikított fel, aztán összeesett a kezem között.

~ Kinézet:
Nagyon jóképű és izmos. Rövid haj és vörös szemei vannak. De általában kék kontaklencsét visel, hogy kerülje a feltűnést. 192 cm és 75 kg.


~ Jellem:
Élvezi a vámpírénét. A húga, Prudence, mindennél fontosabb nála. Szereti kihasználni a nőket, akik azt hiszik, hogy egy éjszaka után rögtön feleségül veszi őket, közben pedig csak a halál vár rájuk. A képességét csak olyankor használja, ha nagyon muszáj.


~ Cél:
minnél többet ölni

~ Szeretem, mert: a húga, ölni és futni

~ Nem szeretem, mert: ha valaki megakadályoz abban, amit elkezdtem.

~ Ellenségek: mindenki aki nem a barátom xD


~ Fontosnak tartom, hogy tudjátok:
nincs