Love to first blood
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Love to first blood

Twilight Saga
 
KezdőlapKeresésLegutóbbi képekRegisztrációBelépés

 

 Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA//

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Szerző Üzenet
Nathan Yates
Ragadozó vámpír
Nathan Yates

Hozzászólások száma : 60
Join date : 2011. Apr. 27.

Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// Vide
TémanyitásTárgy: Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA//   Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// EmptySzer. Ápr. 27, 2011 11:00 pm

::: Nathan Yates :::
Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// Nn
Ez vagyok én...



~ Karakter teljes neve: Nathan Christoper Yates
~ Születési ideje: 1988. Május 3.
~ S zületési helye: Miami
~ Faj: Ragadozó vámpír
~ Nem: férfi
~ Kor 20
~Titulus: Crazy Guy

~ Család:
~ Apa: James Yates ; nem emlékszem a többire
~ Anya: Nem emlékszem semmire
~ Testvér(ek): Art; az ikertestvérem; 20/21 éves


~ Ki változtatott át : Nem tudom
~ Képességem: Hihetetlen fájdalmat tudok kelteni bárkiben, sőt, az ellenkezőjét is. Az ikertestvéremnél néha érzem előre, mit fog tenni, és nagyon ritkán a gondolatait is.


~ Előtörténet:
Mikor felkeltem, szemembe sütött a nap. Jaj, hát nem igaz, megint a réten aludtam el. De legalább egyedül vagyok, azért ez sokat dob a helyzeten, nem biztos, hogy jó lenne más jelenlétében szikrázni. Lehet, el kéne menni egy diszkóba diszkógömbnek, szerintem tök sokat lehetne vele keresni. Lehunytam a szemem, de még így is túl világos volt. Hogyan kerültem ide? Miképp? Nem emlékszem, Jézusom, mit csinálhattam tegnap, hogy ennyire ki vagyok ütve? Nem emlékszem. Akkor talán jobb lenne, elölről átgondolni az egészet, hátha leesik a végére, hiszen mindig is jobban bírtam a kerek sztorikat, és az életemből remeg regényt lehetne írni.
Na, akkor kezdjük a legelejéről, mégiscsak logikusabb lenne. A logikáról jut eszembe, meg kéne csapolni valakit...eltértem a tárgytól, mint mindig, komolyan el kéne kezdeni, szerintem minél előbb rájövök a dolgok nyitjára, annál nagyobb biztonságban leszek.

Én születtem először, már nem tudom, mennyivel, de biztos, hogy én voltam az idősebb, ellenben a mostani helyzettel...vissza, nem igaz, hogy képtelen vagyok végiggondolni mindent, szép sorban....VISSZA! Art utánam született valamennyivel, nem sokkal. Mindig is ugyanúgy néztünk ki, nem is egy valaki tévesztett össze minket, anya szalagokat kötött a kezünkre, a piros Nath-et jelentett, a zöld Art-ot. Jóban voltunk, nem téptem meg, csak mikor elvette valamimet. Az első szó, amit kimondtam, az az ő neve volt, ezen anya kicsit megsértődött, de nem foglalkoztam vele. Soha nem volt kérdés, melyikünk az erősebb, erőszakosabb, határozottabb, Art sokszor megvédett, vagy csak kiállt mellettem. Ezt nagyon szerettem, és tiszteltem benne, nem éltem vissza a helyzetemmel. Sok ellenségem volt mindig, lehetetlen természetem miatt. Nyughatatlan, túlbuzgó és kotnyeles vagyok. Mindig mosolygok és hülyéskedek, egyszerűen nem bírom ki, hogy valamibe ne szóljak bele. Az ügyetlenség királya vagyok, még most, vámpírként is el-el ejtek dolgokat, vagy taknyolok egy jót. Azért ezt senki sem tudja utánam csinálni. Na, de visszatérve a múltra. Az oviban az óvónők idegeire mentem, szinte az arcukat karmolták kínjukban, de most mit tegyek, ha sok kérdésem van és hiperaktív vagyok? Össze-vissza rajzoltam mindent, ami az eszembe jutott, egyszer sem csináltam, amit kellett volna. A délutáni pihenőt fogócskává változtattam, a felnőttek kergettek, én meg sikítva a kacagástól rohantam teremről teremre és felkeltettem mindenkit, aztán már ők is futottak. Teljes káosz, mint mindig. Az óvónők partyt csináltak, mikor elballagtam onnan. Az általánosban úgy jelentkeztem, hogy majd' kiestem a padból, és mindenen nevettem. Jó tanuló voltam, semmi különös, a jellememen kívül. A gimi már zavarosabb volt, mert egyszer-kétszer rám jött a rongálhatnék, és a kis, henger alakú kukákat egymásra állítottam, mint valami óriási tornyot, mely bármikor ledőlhet. Azért tegyük hozzá, hogy a viselkedésem azért változott negatív irányba, mert az anyánk otthagyta apát, ezt nem viseltem túl jól. Egyszer öngyilkos is akartam lenni, de Art ott volt, hogy összeverekedjen velem a késen, és végül, természetesen, ő nyert. A gimi is jó gyorsan elszállt, az osztálytársaim sültbolondnak néztek, így egyszerűen csak úgy tettek, mintha nem is léteznék. A tanárok sírtak örömükben, mikor elballagtam, főleg a tesi és a töri tanár. A tesi tanár azért, mert bármit bízott rám, azt elszúrtam, vagy végül megsebesültem. Példának okáért röpin eltörtem a csuklóm, mikor beleütöttek a labdába. Így leültetett és órai munkára adott jegyet. A töri tanár meg azért karmolta magát halálra, mert általában kiszíneztem a történeteket. Nem viselte jól, mikor Napóleon mellé bekerült Varázs tata, aki jól leitta magát Napóleonnal egyetemben. Meg hasonlók.
Közmunkára ítéltek, mikor húsz éves voltam, mert kicsúfoltam egy rendőrt, majd elrohantam előre, egyenesen a játszótérre, a forgóra, ott annyira elszédültem, hogy ahogy leszálltam, lehánytam a zsaru cipőjét. Seattle-be költöztünk a családdal Miami-ból, mert apának rossz emlékek fűződtek a helyhez. Itt jártam közmunkára. Egyik nap autókat tisztítottunk. Hirtelen beállt a sorba egy mercis csávó, kiszállt a kocsiból,és ment fizetni. A "gondozónk" odaküldött, hogy mossam már le. Odaslattyogtam, és elkezdtem lepucolni a mocskot. Egy idő után megfájdult a kezem és úgy döntöttem, nem mosószerrel tisztítom tovább. Egyszerűen levizeltem az autó oldalát bosszúból, amiért másokkal mosatja a flancos járgányát. Az ürge, még mielőtt visszajött volna odament a gondozóhoz, a kezébe nyomott egy rakat pénzt, mire az bólintott, és intett nekem, hogy menjek a sráccal. Sóhajtva követtem az ürgét be, az erdő közepére.
Ott a fának nyomott és közölte, hogy jó illatom van. Erre kiröhögtem, mire fogait végighúzta arcomon, utána csak seb maradt és vér. Sikítva rohantam el, de utánam vetette magát, rám ugrott. Eltört az egyik bordám, üvöltöttem fájdalmamban, de felálltam, tovább mentem. Rengeteg horzsolást-karcolást szereztem, de végül győzött. A földre rántott, rám térdelt és megharapott, nem is egy helyen. Mikor jóllakott otthagyott. Jóval több időmbe került a vámpírrá válás, mint bárki másnak. Egy egész hétig üvöltöztem az erdő közepén az elviselhetetlen fájdalomtól.
Majd, mikor magamhoz tértem felkászálódtam, és éhesen haza mentem. Csak Art volt otthon. Aggódott. De annyira éhes voltam...Nekiugrottam, és ettem belőle. Vére a legfinomabb valami volt, melyet valaha kóstoltam. Megrémültem. Úristen, mit tettem?! Elugrottam mellőle. Így vált ő is vámpírrá.
Elköltöztünk Forksba, a nyugalom kedvéért. Mikor a hapi megharapott, azt kívántam, bárcsak elfelejteném a múltamat. És el is felejtettem belőle egy csomó dolgot. Rosszul viselem a vámpír létet, nagyon megvisel. A vérszomjamat nem nagyon tudom kezelni, de Art igyekszik rendben tartani, néha eredménytelenül.
És ekkor leesett. Tegnap vadásztam. Az elejtett medve még most is mellettem hevert. Sóajtva tápázkodtam fel, hogy eltüntessem a macit. Még mielőtt ujjaim hozzáértek volna eszembe jutott valami.
Egyszer elmentem a Volturihoz, hogy beálljak testőrnek. Rettenetes volt, olyan fájdalmat csak az átváltozásomkor éreztem. Akkor még csak a a többi érzelem ment, de miután Jane eljátszott velem valahogy átvettem tőle, csak mert ellentét volt a két érzés. Utána már könnyebb volt meglógni. Megráztam a fejem és elkezdtem arrébb vonszolni a medvét...

~Szerepjáték példa:
Elgondolkodva néztem a bort poharamban, majd elővettem érintőképernyős telefonomat és szépen elindítottam az első számot, ami az utamba került, aztán elraktam a készüléket és a vörös bort kezdtem el figyelni. Vezető vagyok. Én vagyok a 4. MoonKing...elvileg, de én mégsem úgy viselkedek, ez hülyeség, úgy viselkedek, ahogy akarok, nem nyitok vitát ezen. Mosolyogva figyeltem ahogy a bor, ahogy kicsit meglököm felmászik az üvegpohár falára. Néha bosszant, hogy nem ismerem a múltamat, hogy hogyan éltem kicsi ként, milyenek voltak a szüleim. Szerettek-e, vagy ki nem állhattak.

Gazdagok voltak? Nagy palotában éltünk, valahol a többi gazdag közt, finom borokat ittunk, melyek a házunk saját pincéjében voltak hosszú, tömött sorokban. Vagy szegények, és egy kis, omladozó faház volt az otthonunk, apa a fogkrém gyárban dolgozott, és anya nekünk adta az ő ennivalóját is, hogy ne éhezzünk. Volt testvérem? Egy öcsém, akit állandóan piszkáltam, húztam, de azért néha játszottam vele cowboyosat, a szülinapján agyon húztam az agyát. Vagy egy kishúgom? Akire vigyáztam, óvtam mindentől, a kedvéért verettem össze magam a kisfiúkkal a homokozóban, mert lerombolták a várát és írva fakadt. Érdekelne a dolog, az biztos.

Csak arra emlékszem, hogy a támadás után, a vámpír támadás után, melyben meghaltak szüleim egy kórházban ébredtem törött csontokkal, szétvagdalt arccal. Itt megint van egy képszakadás, majd bevillan, hogy vért ittam. Vámpírok és vérfarkasok vérét, a vámpírokét bosszúból. Aztán megint kép szakadás. És most itt vagyok. Csontjaim könnyebbek, mint a többieké, szárnyaim vannak, melyek feketék, két arany csíkkal tarkítva, tudok repülni és füleim megnyúlnak. Mert már nem vagyok ember, de nem is vámpír, esetleg vérmacska, vagy sárkány, se semmilyen fura faj, aminek szőre van, vagy vízben lubickol, mint valami gusztustalan hal. Hanem elf vagyok. Nem is egy elf, hanem az elfek vezetője, a 4. MoonKing.

Oké, tudom, hogy van több uralkodó is, de én vagyok az egyik. Az egyik a nagyhatalmak közt. Vámpírok és vérfarkasok vérét ontom havonta. Azért szerintem nem rossz élet. Nem mellesleg három gyönyörű nő vár rám minden este, hogy kielégítsék sosem apadó vágyaimat. Nem kérdeznek, nem féltékenykednek egymásra sem. Mind a hárman akarnak belőlem egy kicsit, és meg is kapják, ha valakié, akkor az övék vagyok, mind a hármuké egyszerre. Mindenem, de a szívem az nem, az az enyém, egészben, és sose kapja meg senki. Szeretem Larát, Lily-t és Christinát, de nem szerelmemként. A szívem szabad és mégis jobban el van zárva, mint bárkié a világon.

Ekkor valaki lezöttyent a velem szemben lévő székre. Felnéztem, egy lány volt. Egy ember lány. Hát, hm...bár ma már kielégítettek, én benne vagyok még egy menetben, nincsen hiba, cica. De csak akkor, ha nem valami mama kedvence, mert ilyen lányokkal nem kezdek. Macskákat akarok, olyanokat, akik kemények, kihívások. Ez a lány elvette a poharamat és húzott belőle egyet. Ajka nyoma ott ékeskedett a poháron. Elvettem tőle, majd pont oda illesztettem ajkaimat, ahol az övéi látszódtak és megittam a maradékot.
-Kérsz? Fizetek egyet neked, ha gondolod.
Ajánlottam fel, majd mikor válaszolt rendeltem. Elgondolkodva néztem a lányt. Nagyon tejföl szájúnak néz ki, nem hiszem, hogy bármi is lenne.

-Mellékesen Alex T. Greable vagyok.
Mutatkoztam be, de nem nyújtottam kezet, sőt, hátradőltem székemben. Azon elmélkedtem, vajon miért maradok itt. Simán leléphetnék, ahogy Larától. Amúgy se szeretem a bárokat, borozókat, most se érzem valami hű de jól magam itt, és ezt a csajt még nem is ismerem, nincs hozzá semmi közöm, és valahogy egy ágyba se tudnám beképzelni, ami nálam döntő dolog. A csajból valahogy áradt a könyvek és a templom szaga. Gyűlölöm a templomokat. Nem hiszek Istenben, sőt! Na, ezzel végképp kiesett a körből, teljesen elvesztette az érdeklődésemet iránta. Még ha apáca lenne, az vicces. Szeretem tönkre tenni a gyönyörű dolgokat, az érinthetetlenség és érintetlen vonz, de ő csak egy ember.


~ Kinézet:
Hajam göndör, úgy veszi körbe fejem, mint a legáttörhetetlenebb barna bukósisak. Semmilyen hajfixáló, vagy bármi fura szer nem segíti elő ezt a rendezett kuszaságot. Amúgy hajam fényes, mint ahogy általában minden vámpíré. Bőröm hófehér és márvány kemény, olyan hideg is. Testemen nem sok seb található, ami meg mégis, hát azok a harapástól vannak, a méregtől, ezen kívül a csuklómon található, halvány barna csíkok. Sportosan öltözöm inkább, szeretem a foszlott cuccokat, a barnákat-pirosakat főleg. Arcomon a nagyközönség felé mindig mosoly díszeleg, de néha erőt vesz rajtam a szomorúság, ekkor arcom elsötétül. Ezt az énemet még az öcsém sem nagyon ismeri, nem hogy a többiek a világban.


~ Jellem:
Hihetetlen, kibírhatatlan, túlbuzgó és nyughatatlan vagyok. Képtelenség engem a fenekemen tartani tíz percig is, de persze, ha nagyon muszáj, és életek függenek tőle, akkor megy. Amúgy kedves, barátkozó típus vagyok, aki simán odamegy egy-egy idegenhez beszélgetni. Ki vagyok tiltva az általános iskola, a mozi és a meki területéről. A sulitól azért, mert nyalókát osztogattam és a szülők feljelentettek. Persze kiderült, hogy tényleg csak sima nyalókák voltak, de ez az idegbajos anyukákat nem érdekli. A moziból azért, mert, mikor beültem a Titanicra megdobáltam rágóval és popcornnal a vásznat, mikor Leo meghalt. A mekiből szintén a nyalókák miatt. Nem szeretem a vámpír létet, nem nagyon tudom irányítani vérszomjamat, de szerencsére Art segít, nélküle nem is élnék. Nagyon szeretem őt, ő a fő tartóoszlopom, nélküle végleg összeomlanék. Mióta vámpír vagyok, sokszor tör rám a magány, egyedüllét és a depresszió, de a segítségével és érte újra és újra kiküzdöm magam belőle.


~ Cél:
Nagyon szeretném egyszer átvenni magam felett az irányítást, kicsit kevésbé idegesítő lenni és beszerezni egy barátnőt.

~ Szeretem, mert:
Az ikertestvéremet, mert mindig megvédett és kiállt mellettem. A humort és a hülyeséget, mert én vagyok ezeknek a megtestesülését.

~ Nem szeretem, mert:
A hangulat gyilkosokat, mert rettenetes, mikor tönkreteszik mások szórakozását. A lisztet, mert lisztérzékeny vagyok. Az anyámat, mert elhagyta apát. A vámpír létet, mert nem tudom kontrollálni magam.

~ Ellenségek:
Mindenki, akivel találkozom. Vagy elfogadja, hogy ilyen zakkant vagyok, és viccesnek talál, vagy csak elvisel, vagy megutál simán.


~ Fontosnak tartom, hogy tudjátok:
Nincs!


A hozzászólást Nathan Yates összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 03, 2011 6:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Nathan Yates
Ragadozó vámpír
Nathan Yates

Hozzászólások száma : 60
Join date : 2011. Apr. 27.

Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// Vide
TémanyitásTárgy: Re: Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA//   Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// EmptyPént. Ápr. 29, 2011 9:24 pm

Készen van! Very Happy
Vissza az elejére Go down
Edward Cullen
Vegetáriánus vámpír
Edward Cullen

Hozzászólások száma : 85
Join date : 2010. Jan. 27.

Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// Vide
TémanyitásTárgy: Re: Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA//   Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// EmptyVas. Május 01, 2011 1:59 am

Kedves Nathan. Nincs semmi más hátra, mint ELFOGADVA!
Vissza az elejére Go down
Nathan Yates
Ragadozó vámpír
Nathan Yates

Hozzászólások száma : 60
Join date : 2011. Apr. 27.

Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// Vide
TémanyitásTárgy: Re: Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA//   Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// EmptyVas. Május 01, 2011 8:43 am

Nagyon Köszönöm Very Happy
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// Vide
TémanyitásTárgy: Re: Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA//   Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA// Empty

Vissza az elejére Go down
 

Nathan Christopher Yates //ELFOGADVA//

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban: Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Love to first blood :: ::: Karakterek ::: :: ~ Előtörténetek :: Ragadozó vámpírok -