::: Karakter neve :::

Ez vagyok én...



~ Karakter teljes neve: Alice Mary Brandon Cullen-Hale
~ Születési ideje: 1901. május 4.
~ S zületési helye: Biloxi, Mississippi
~ Faj: vegetáriánus vámpír
~ Nem: nő
~ Kor (a játék kezdetén) : 17 (108)
~Titulus: Little Freak

~ Család:
~ Apa: keresztnév, vezetéknév, foglalkozás, kor ( ha elhunyt, akkor azt)
~ Anya: keresztnév, vezetéknév, foglalkozás, kor ( ha elhunyt, akkor azt)
~ Testvér(ek): keresztnév, kor


~ Ki változtatott át : ( ha farkas vagy TÖRÖLD ) Átváltoztatód
~ Képességem: ( ha farkas vagy TÖRÖLD ) csak ha van


~ Előtörténet:
Úgy gondolom, minden okkal történik. Éppen ezért fogom most neked elmesélni az életem azon halovány foltjait, melyeket egyes egymagam raktam össze - kisebb-nagyobb segítséggel természetesen.
1901-ben születtem a Mississippi állambeli Biloxiban. A gyerekkori emlékemre egyáltalán nem emlékezem, csupán a fennmaradt dokumentumok szolgálnak alapul. Sosem tudtam eldönteni, hogy ez jelen esetben jó-e avagy sem, ugyanis szüleim "természetellenesnek" tartották képességemet, miszerint képes vagyok a jövőbe látni. Emiatt úgy döntöttek, hogy elsőszülött, már-már megtébolyult lányukat bezárassák egy elmegyógyintézetbe.

~Szerepjáték példa:
A férfi lassú ruganyos léptekkel közeledett felém. Kérdésemet hallván megtorpant, majd egy erőltetett mosolyt csúsztatott ki arcára. Reméltem fontolóra vette, s hallgat rám, de erről egy szó sem volt. Mélyen szemeimbe nézett és válaszolt.
”-Mert az Úrnőm így kívánta!”- hangzott a nyers válasz. Fejem megráztam elhűlvén a mondatára. Mozgását gyorsabbra fogta és pár pillanattal később már mellettem is állott. Hajam tépegetve húzott fel a poros földről. Szembefordított magával, az ujjai pedig szoros markolásban fogták a nyakam. Mocorogni sem bírtam, hisz a maradéknyi erőm is elillanóban volt. Ahogy mondani szokták: Lepergett előttem az éltem… Minden egyes rezdülésemet tisztán láttam. A mostohanővérem halálát, a szüleim válását és… és mikor anyu elárulta apunak, hogy Ő valójában farkas. Szörnyű érzések áradatai kavarogtak bennem, s már biztos voltam a saját halálomban is. Szemeim behunytam, de azért még résnyire nyitva tartottam a pasi reakcióját lesvén. Mikor már a sötétség lepte volna el a hátteret, és végső nyugalomra térek, engedett a fogásán mire összerogytam, majd visszaestem ’eredeti helyemre’. Egy ismerős hang hozott vissza ájulásomból… Sebastian. Próbáltam összeszedni magam, s legalább csak a testét kiszűrni, de a homályosság mindent elfedett. A párbeszéd, mely körülöttem zajlott egy nagy búgássá alakult át. Végül csak-csak sikerült megértenem Őket… Nyilvánvalóan közelről, sőt inkább túlságosan is közelről ismerték egymást. Nem is értem miért, vagy akárcsak honnan, de annyi azért biztos, hogy idővel mindent megtudok. Na persze, ha addig nem ölnek meg engem. Ó, csak tudnám, mit keresek én itt…! Óvatosan próbáltam felállni miközben a ’bájcsevejt’ hallgattam. A pasas rám se hederített, inkább csak az ő kis úrnőjét leste. Nos, lehet, hogy ez az én saját idiotizmusom szüleménye, de mintha féltékenykedett volna. Megfontolt, ütemes léptekkel a nő- kit ha jól hallottam Abigail-nek neveznek- hozzám lép, s felkap az államnál fogva. Az izmaim mintha megfeszültek volna, vagy mintha az összes erőm kezdeni visszatérni. Egyenest magához fordított, majd a következőt kérdezte:
”-Mond csak Kicsikém, nem vagy kíváncsi ki is valójában a fiúd?”- kérdezte vidámnak tűnő hangján. Milyen szánalmas… még a körülötte lévők szenvedéséből is gúnyt űz, s vidáman elszórakozik rajta. Gyorsan észbe kaptam, hogy mit is mondott az imént. Ez egyrészt már egész frusztráló is a számomra, hiszen teljesen úgy viselkedett, mintha Seb nem is ember lenne. Az igazat megvallva a szeme az, ami feltűnő, de most miért ne lehetne albínó? Nem, az már kissé abszurdnak tűnik…
Visszatértem az elmélkedéseimből, és csak nyöszörögni tudtam Abigail-nek.
-Ugyan, miket hadoválsz már itt össze-vissza?!- kérdeztem kétkedő hanghordozással. Szemmel láthatólag jól mulat tudatlanságomon, majd visszafordult Sebastian-hoz. Az arcán elengedett egy gúnyost vigyort, s a tekinte köztem és a fiú között keringett.
-Mily megtisztelő a számomra, hogy én mutathatom be neked…-pislogott ördögi képet vágva-… Nem tűnt még fel neked a fura viselkedése, vagy akárcsak a külseje?
A nő szavaitól elállt a lélegzetem, majd bárgyún pislogtam rá. Hátam mögött a nagydarab fickó fújtatott egy nagyot, s remegve megráztam a fejem.
-Oh, hát akkor minek is húzom itt az időt?! Ő… egy vámpír.- motyogta.
Egyensúlyom elvesztettem, majd vajként csúsztam vissza a porosodó padlóra. Még mindig nem értettem mi is folyik körülöttem, bár talán meg is érhetik az emberek. Eddig a vérszívókat hegyesebb fogakkal képzeltem el, ráncosodó bőrrel. A szemük az az egyetlen dolog, mely talán stimmelt. De nem… ez akkor is képtelenség. Mégis minek néz, hogy ezt így szóról szóra el is fogom hinni?
Elmélkedésem közben a testem egyre jobban kezdett felhevülni, én pedig nyögdécseltem valamit, amelyet magam se értettem meg. A hangok kezdtek élesebbé válni, de a látásomat inkább nem fitogtattam, hiszen féltem a körülöttem zajló eseményektől. Kapva kapom magam, hogy irtózatos bűz kezd terjengeni a levegőben, a talaj pedig egyre jobban emelkedik meg alattam. Bő két perc elteltével erőt vettem magamon, majd a szemem résnyire kinyitottam. Meglepődött arcokkal találtam magam szemben, kiknek jó hogy nincs tátva a szájuk… Igen, most a nagydarab fickóra gondoltam. Végig néztem magamon, mert kíváncsi voltam ’arra a nagy szörnyűségre’. Szuszogásom abba hagytam mikor megláttam a temérdek szőrgombolyagot, amik engem beborítottak. Azt hiszem, mondanom sem kell mik kavarogtak bennem. Igazából úgy összességében véve nem lehettem valami ocsmány látvány… Bundám szürke volt, itt-ott megspékelve vörösesebb árnyalattal. Tappancsaimra szökkentem, majd meglepetten állapítom meg a magasságom. Akár három farkas fejjel lehettem nagyobb a körülöttem állóktól. Most már szinte egészem bizonyos voltam anyám történetében, amit kétkedve hallgattam oly régen. Egy vidám mosoly hagyta el arcom, akarom mondani bolyhos pofikámat /xD/, kivillantva ezzel tűhegyes fogaim. Hirtelen szomorúság öntött el, mikor Seb arcára tévedt a tekintetem. Bár semmit se tudtam leolvasni róla, mégis bizonyos voltam az irántam érzett undorától.


~ Kinézet:
Úgy gondolom ezt nem kell megmagyaráznom. Viszont arra figyeljetek, hogyha azt írjátok a kinézetre, hogy fekete hajú és kék szemű, akkor a karakteretek képén ne egy szőke hajú, barna szemű lány/fiú szerepeljen. leírhatjátok milyen ruhát hord, vagy a haját hogy hordja


~ Jellem:
A karaktered jellemét úgy formálod ahogy akarod.Ez is rád van bízva! Itt arra kell figyelnetek, hogyha az írjátok, hogy kedves, aranyos és mindenkivel segítőkész akkor ne játsszátok ki azt, hogy kegyetlen és utál bárkinek is segíteni. Vagyis figyelj, hogy ne az ellentettjét csináld, mint amit leírtál.


~ Cél:
Amit ki szeretnél játszani a játékaidban. Legyen gyereked, legyen egy ellenséges, meghalni ( bár szerintem kevésbé esélyes ), emberként túlélni egy ragadozó vámpírral való találkozást, mentsen meg egy helyes pasi, amit csak szeretnél

~ Szeretem, mert: amiket szeretsz

~ Nem szeretem, mert: amiket nem szeretsz

~ Ellenségek: csak ha van, és miért?


~ Fontosnak tartom, hogy tudjátok:
Szólhat ez az userről, vagy a kariról. Mindegy, ha fontosnak tartod itt a helye.