Love to first blood
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Love to first blood

Twilight Saga
 
KezdőlapKeresésLegutóbbi képekRegisztrációBelépés

 

 Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Szerző Üzenet
Jane
Ragadozó vámpír
Jane

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2010. Jan. 30.

Folyosók Vide
TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Folyosók EmptyCsüt. Júl. 28, 2011 10:44 pm

Folyosók Tumblr_losyawnm2S1qi9iv5o1_500
Hey Nathan;;

Mosolyog és meghajol. Örülok neki, bár nem mutatom ki. Leveszem köpenyem kapucniját, így mégiscsak kényelmesebb, nem nyomja a fejem. Minden olyan üres, sehol senki, csak mi ketten vagyunk hosszú métereken belül. Őszintén szólva inkább mennék sétálni, minthogy vele beszélgessek, de nem vagyok annyira modortalan, hogy csak úgy faképnél hagyom, hogy: 'boccs, megyek sétálni!' Kötelességemnek érzem őt elkalauzolni, hisz tudom mennyire bonyolult folyosók vannak itt, könnyen el lehet tévedni. Őszintén szólva, meglepődöm, mikor válaszol kérdésemre, ami lényegében az volt, hogy mégis mi az ördögöt keres itt? Választ hamar kapok rá, újra őrnek akar állni. Nehezen állom meg, hogy elnevessem magam, mivel nálunk a nem, az nem-et jelent. Viszont tiszteletreméltó a kitartása, vagy egyszerűen csak játéknak fogja fel az egészet. A "dementor csuha"-ból ítélve viccesnek találja, pedig nem az. Bár moost nagyobb esélye van, hogy itt maradhasson, hisz megvan neki az én erőm. Meglepődtem mikor kinyögte az imént, és nem is értem, hogy hogyan. De mindegy.
-Ha rám hallgatsz inkább menj el minél hamarabb, különben sosem szabadulsz innen... - mondom neki komolyan. Tényleg jobb lenne kint élni, mint itt, de nekem nem is volt választásom. Mindegy is, remélem egyszer majd elszabadulok innen, ami valószínűleg nem következik be egyhamar. Persze hogy megtudnám neki mondani merre van a trónterem, de mutatni egyszerűbb, mint mondani. Nem mondok semmi, csak sóhajtok egyet. Ez a séta is messze van még. Lassan halk léptekkel elindulok a trónterem felé. Gondolom Nathan veszi a lapot, és követ engem. Igen, pontosan így tesz. Csöndben sétálunk egymás mellett, csak lépteink zaja tölti meg a folyosót. Hátam egyenes, szokásomhoz illően kihúzom magam. Kicsit magasabb sarkú cipőm nem olyan hangosan, de kopog a padlón, mindenki tudja, hogyha közeledek felé, ha vámpír, ha ember. Teljesen mindegy. Nehezen veszem rá magam, hogy megszólaljak a hosszú csend után, de azért csak kinyögök egy mondatot:
-Miért akarsz közénk tartozni? - kérdezem kíváncsian. Érdekel mi kéztet arra egy szabad vámpírt, hogy közénk csatlakozzon, hogy eldobja a szabadságát. Ha nem Aro változtatott volna át, én biztos a szabadságot választottam volna. Sétálok, és közben hallgatom Nathan válaszát. Lassan megyek, nem akarok visszatérni a trónterembe, de muszáj lesz. Az első kanyarnál jobbra fordulok, majd utána rögtön balra, és megint egy hosszú egyenes következik. Igazából magam sem értem, hogy vagyok képes kiigazodni ezen a bonyolult folyosórendszeren.

Vissza az elejére Go down
Nathan Yates
Ragadozó vámpír
Nathan Yates

Hozzászólások száma : 60
Join date : 2011. Apr. 27.

Folyosók Vide
TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Folyosók EmptyKedd Júl. 26, 2011 11:06 pm

Jane
Folyosók Misfits-nathan-o
I'm a Magic!!!!!!

Halk fütyürészgetésel tévelyegtem jobbra-balra, egyre jobban elveszve a folyosó rengetegében. Jobbra fordultam, csak még egy jobb kanyarral találtam szemben magam. Hogy a kecske enné meg, merre kell már menni, ahhoz, hogy kijussak innen valaha is?! Nyugodtan kinyalhatja a cukros fenekemet a volturi, hogy ilyen átkozott labirintust építettek a kastélyukba. Inkább dúdoltam magamban egy dalt, és az üteme szerint fordultam jobbra, vagy balra, ahol lehetett egyenesen is menni, ott az döntötte el, hogy jött-e valami dobpergés, ha igen, akkor előre mentem. Nevetséges, de jó játék, hehe. Komolyan ilyen üres ez az egész hely? Nagyon könnyű lenne betévedni emberként, és meglenni itt, ha ennyire semmibe vesznek. Bár lehet, akkor az illat felkelteni bágyadt figyelmüket, mely úgy szunyókál, mint a maci télen az odújában. Olyan cuki hasonlatokat tudok... lehet, nem kellene annyit lennem az ovisokkal, de hát mikor ők is annyira cukik...anyám, végül cukorrá változom, annyi aranyos dolog vesz körül, márpedig ez nem túl jó dolog, mikor a volturihoz akarok beállni...na jó, de kitalálok valamit, valahogy muszáj lesz bejutnom a "rendszerbe". Ez de vészjósló volt... mintha a rémségek kastélyát emlegettem volna... tényleg, enyhe hasonlóságot vélek felfedezni, vagy csak képzelődöm... sztem képzelődöm, de mindegy, nem ez a lényeg.
Hirtelen valaki megszólított a hátam mögül, pontosabban csak a nevemet mondta, de ez pont elég volt arra, hogy megállásra kényszerítsen. Érdeklődve fordultam meg, és találtam szemben magam Jane-nel. Széles, baráti mosoly terült el arcomon, és meghajoltam felé.
- Jane, de rég láttalak, egy cseppet sem változtál, pont olyan szép, és , gondolom én, kegyetlen vagy, mint anno.
Egyenesedtem fel, majd kérdésre kicsit szélesebb lett mosolyom. Őszintén szólva reméltem, hogy rákérdez.
- Mikor megkínoztál még nagyon fiatal voltam, a képességem... rugalmas volt, és ebben a nyúlékonyságában elragadta a képességedet. Ugyanarra vagyok képes, mint te, sőt... az én eredeti képességem is megvan még, így két erőt birtokolok. Reményeim szerint ez elég lesz arra, hogy végre én is kapjak egy ilyen csini dementor csuhát, mint te.
Kacsintottam rá, majd sóhajtva néztem körül a dohos, koszos, nyirkos falakon végigvezetve tekintetem, majd vissza Jane-re.
- Meg tudnád mondani, merre találom a tróntermet?
Kérdeztem, és reméltem, megmutatja, vagy valami. Nem azért, még sok dalt tudok, és egyszer biztos kilyukadok valahol, de jó lenne minél előbb.
Vissza az elejére Go down
Jane
Ragadozó vámpír
Jane

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2010. Jan. 30.

Folyosók Vide
TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Folyosók EmptyHétf. Júl. 25, 2011 8:49 pm

Folyosók Tumblr_losyawnm2S1qi9iv5o1_500
Hey Nathan;;

Az egész éjszakát az én kis szobácskámban, lakosztályomban töltöm. Nincs miért kimennem, így inkább ázok órákig a kádban, és olvasok ezt-azt. Az emberek annyira furák, olyan fura dolgok érdeklik őket. Nem akarok egész éjjel bosszankodni, így azt a szánalmas magazint eldobom a fürdőszoba másik végébe. Halk, lassú zenét hallgatok, csak hogy ne legyen nagyon csend. Nem értek valamit. Miért vagyok még mindig itt? Mostanában egyre többet jár az agyam azon, hogy el kéne innen menni valahova, nem bírom a bezártságot. Ha nem is örökké mennék el, csak egy kis időre, hogy szabadnak érezhessem magam, és ne kelljen egész nap három férfi utasítgatásait követnem. Persze szeretem őket, meg a bátyámat e szívesen hagynám itt, de... Áh, ez az egész csak egy álom marad, Aro-tól nem fogok egy könnyen szabadulni, az már biztos... Kiszállok a kádból, lassan felkel a nap. Felveszem szokásos fekete köpenyemet, felkötöm a hajam, kisminkelem magam a szokásos módon... és végül a köpeny kapucnija a fejemen landol. Nem kell engedélyt kérnem, nem is fogok, egyszerűen csak elmegyek... Fejemet kidugom szobám ajtaján és körbenézek. Sehol senki, van időm elmenni gyorsan. Emberi léptekkel, amik nem is olyan lassúak megközelítem a tróntermet, majd annak ajtaját, ami egy bizonyos folyosóra vezet, ahonnan már csak pár lépés a külvilág. Kezem már az ajtón, ami inkább egy kapu, van. De mégsem sikerül kimennem. Alec szólal meg a hátam mögött. Kiszökni akartam, de nem sikerült. Ijedten pillantok testvéremre, majd elmosolyodok, de csak mert zavarba jöttem... Ha megmondom neki, hogy ki akartam szökni, akkor velem szeretne jönni, szerintem. Vagy jól lehord, hogy nagyon csalódott bennem, meg hogy juthat ilyen az eszembe...
-Mit csinálsz, Jane? - kérdezi komolyan. Még sosem szöktem ki, és eddig meg sem fordult a fejemben. Mostanáig. Kezdem azt érezni, hogy muszáj elmennem innen, nincs ami itt tartson, hát mi tart vissza? Semmi.
-Megyek sétálni egyet... - mondom. Nem akarom az orrára kötni, hogy hova megyek és miért. Tekintetem komollyá válik, hátatfordítok bátyámnak és kilépek a trónteremből. A fejem üres, minden gondolatomat kizártam. Csak megyek előre, lépek egyet, kettőt, hármat... Már vagy az ötvenediket lépem, mikor megpillantok egy ismerős arcot. Helyes pasi, és már járt itt egyszer. Akkor megkínoztam szegényt, de sebaj. Odalépegetek hozzá, látszólag eltévedett.
-Nathan. - mondom ki a nevét köszönés képpen. Tudtommal van egy ikertestvére is, akit még nem volt szerencsém megismerni. De nem igazán izgat, a végén még összekeverném őket...
-Mi járatban vagy itt? Megint... - kérdezem tőle, mert érdekel. Amikor utoljára itt volt testőr akart lenni, azt hiszem, vagy valami másért jött ide akkor? Mindegy, az már a múlt, ami engem most nem igazán tud foglalkoztatni. Talán megint ugyanazzal az indokkal jött ide, talán megint közénk akar tartozni, vagy még mindig. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogja feladni, amíg be nem illeszkedik, persze csak ha megint ezért jött ide... ha nem ezért, akkor talán örökké véget akar vetni az életének, vagy mit tudom én... Nem is érdekel igazán. Sétálni inndultam, de talán vissza kell mennem, anélkül, hogy kiléptem volna a kapun. Sebaj, végülis ráérek, nem sietek én sehova.
Vissza az elejére Go down
Nathan Yates
Ragadozó vámpír
Nathan Yates

Hozzászólások száma : 60
Join date : 2011. Apr. 27.

Folyosók Vide
TémanyitásTárgy: Folyosók   Folyosók EmptyHétf. Júl. 25, 2011 10:52 am

Jane
Folyosók Misfits-nathan-o
I'm a Magic!!!!!!

Na, akkor, tapsot kérek, most csak azért is elmegyek a Volturihoz. De nem, most nem meghalni, már kicsit uncsi lenne az a sok próbálkozás, meg amúgy is ciki, már nekem is. Most mást próbálok újra, a testőri szerepet betölteni. Oké, nem vagyok gyilkológép, és nem is bírom, ha piciket kínoznak, de a képességem, Jane-nek hála, szinte nélkülözhetetlen méreteket öltött. Persze, tudom én, hogy ezáltal Jane lecserélhető lesz, hiszen én ugyanazt tudom, mint ő, sőt, többet! De hát tehetek én róla, hogy rajtam gyakorolta az erejét, mikor még nagyon fiatal voltam, és a képességem csak születőben volt?! Nem, én nem, vegye ezt figyelembe.
Nem csomagoltam semmi cuccot, értelmetlen badarságnak tűnt, csak egy csomó pénzt vettem ki a széfből, Artnak véstem egy levelet, miszerint, pussz-pussz, cupp-cupp, most elmegyek testőrnek. Nem is vártam meg, míg hazaér, csak megvettem az első jegyet az Olaszországba tartó gépre, felültem rá, utána loptam egy Mercédeszt, mert miért ne, ha megtehetem alapon, és egészen Volterráig nyomtam a gázt. Ott a kocsikulcsot az első szegényebb emberkének adtam, egy puszi kíséretében. Szeretek ismerkedni a más országban élőkkel, és miért is ne tettem volna, mikor ajándékot kapott tőlem?
Jól tudtam, hol van a Volturi búvóhelye, kastélya, ahogy tetszik, tökmindegy, hogy nevezzük. Leereszkedtem, majd elindultam a folyosón, szándékom szerint a trónterem felé, aztán persze jól eltévedtem. Olyan sötét itt minden, borzalmasan depis a hangulat, lehet, kellene csinálni ablakokat, vagy ilyesmiket.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Folyosók Vide
TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Folyosók Empty

Vissza az elejére Go down
 

Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban: Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Love to first blood :: ::: Egyéb helyszínek ::: :: ~ Volterra,Olaszország :: Volturi kastély -