Rosalie the perfect beauty

Most, hogy végre sikerült betenned,
örömmel is mondhatom,
hogy nem találtam olyat,
amibe bele kéne kötnöm.
Szóval grat.
Üdv közöttünk.
Irány játszani!
Jah, és ELFOGADVA ^^

::: Rosalie Lillian Hale :::

Ez vagyok én...



~ Karakter teljes neve: Rosalie Lillian Hale
~ Születési ideje: 1915 (1933 január 11-én változtatták át)
~ S zületési helye: Rochester, New York állam
~ Faj: Vámpír
~ Nem: Nő
~ Kor 18
~Titulus: Perfect beauty

~ Család:
~ Apa: Carlisle Cullen, doktor, 30 (valójában 369 éves)
~ Anya: Esme Anne (Evenson) Cullen, restaurátor, 26 (valójában 114)
~ Testvér(ek):
Edward 17 (valójában 91)
Alice 19 (valójában 108)
Jasper 20 (valójában 166)

~ Ki változtatott át : Carlisle Cullen
~ Képességem: Állhatatosság (vagy inkább csökönyösség)


~ Előtörténet:
A nevem Rosalie Lillian Hale. 1915-ban, Rochester-ben születtem. A családom a közép osztálybeliekhez tartozott. Édesapám egy igen sikeres banknak dolgozott, édesanyám háztartásbeli volt. Volt két kisöcsém is..persze ők voltak anyám kedvencei. Mire 18 éves lettem, gyönyörű, ámde felszínes nő lett belőlem. Nem sokkal később, a banktulajdonos fia Royce King felfigyelt szépségemre, így hát megkérte a kezemet. Oda-vissza voltam a boldogságtól. Mindig is szerettem volna gyerekeket. Álmomban úgy képzeltem el őket, mint a kis embereket göndör, szőke fürtökkel. A kapcsolatunk Royce-szal elég felszínes volt. Őt hajtotta a hatalomvágy, engem pedig csak a leendő gyermekeim foglalkoztattak.Nem sokkal az esküvő után meglátogattam barátnőmet, Verát. Ő se nem olyan szép, se nem gazdag nem volt, de megadatott neki egy férj és egy csodálatos fiú gyermek. a Kis legény nagyon megtetszett nekem, mert amikor mosolygott ki gödröcskék rajzolódtak ki az állánál. Január 11-e volt. Hazafelé jöttem Verától, mikor egyik zsákutca sarkán összefutottam Royce-szal, és a haverjaival. Látszott rajtuk, hogy nincsenek maguknál, de ezt a tényt az is bizonyíthatta, hogy mindegyikük kezében ott volt a teljesen üres whisky-s üveg. Letámadtak. Mivel teljesen sötét volt, szinte alig tudtam kivenni, hogy ki-kicsoda. Valaki lenyomott a frissen lehullott hóba, és letépte rólam a kabátot. Ez után már csak ködös emlékeim maradtak. Miközben mind a 4 férfi üvöltözött körülöttem, félájultan a vörös véremet vizsgálgattam a fehér havon. De akkor már tudtam, hogy minden álmom füstbe ment. Mire újra magamhoz tértem, a havat már csak távolabbra észleltem, mivel a test melegem szétolvasztotta körülöttem. Ekkor úgy éreztem, mintha valami rátapadt volna a nyakamra, és ami azt akarja, hogy még jobban szenvedjek. Mintha a testem elkezdett volna égni. Lelki szemeim előtt felcsaptak a lángok, és végül az egész testemet elborították. Három napig égtem a tűzben, aztán egyszer csak kialudt. Egy fiatal, húszas éveit végző férfit pillantottam meg, és egy bronzhajú tizenéves fiút. Elmondtak nekem mindent. Vámpír lett belőlem. Ezt a tényt nehezemre esett elfogadni, mivel ezáltal kisbabám sem születhetett. Mély depresszióba estem..
Körülbelül 2 évvel később elmentem az erdőbe vadászni. Hirtelen egy kiáltásra lettem figyelmes, majd medvemorgást hallottam. Mikor odaértem, megláttam, hogy egy fiú volt. Az arca kísértetiesen hasonlított Vera kisfiáéra, mivel neki is ugyan olyan gödröcskék voltak az állán, igaz a 20 évesnek tűnő férfi most nem mosolygott. Én magam sem tudom miért, de a segítségére siettem. Ekkor a medve egy hirtelen mozdulattal lecsapott rá, és megsebezte. A fiú eszméletét vesztette. Én lemészároltam a medvét, majd a fiút kerestem. Egy fa tövének támasztottam a hátát, vagy csak úgy repült, nem tudom. Azzal viszont teljesen tisztába voltam, hogyha nem cselekszem gyorsan, meghal. Már nem lélegzett, a szíve viszont még dobogott. Éreztem, hogy az egyetlen lehetősége az életben maradásához, az átváltoztatás lenne. Én tudtam magamról, hogy nem merem megtenni, ezért úgy határoztam elviszem Carlisle-hoz, hiszen annak idején ő mentett meg engem. Több mérföldön keresztül vittem az ölemben. Táplálkozni sem volt időm, így elég nagy volt a kísértés, de mégis ellenálltam. Nem tudtam volna úgy élni, hogy pont őt bántom. Mikor végre odaértünk Carlisle átváltoztatta. Mint később kiderült a fiút Emmett McCarthy-nak hívták.
Ezután egymásba szerettünk, és egybekeltünk. Időről időre megtartjuk újra az esküvőnket. Szám szerint eddig 13 volt. De persze olyan is előfordul, hogy külön válunk a Cullen családtól, és úgy élünk mint egy házaspár.
1950 környékén a Cullen család bővült, méghozzá 2 taggal. Azóta úgy éltünk mint egy család. 2003-ban visszaköltöztünk Forks-ba. Ám ez nem volt a legbölcsebb dolog, mivel a félév közepén odaköltözött egy kotnyeles emberlány és felbolygatta az életünket.


~Szerepjáték példa:
"A szívem elszorult..nem tudtam, hogy élhetnék tovább nélküle. Mintha kivágtak volna belőlem egy darabot, és azt most vérengző fenevadak tépkednék. Szörnyű érzés volt. Először el sem tudtam fogadni azt a tényt, hogy a fiú, akit a legjobban szerettem belehabarodik a legjobb barátnőmbe. Egyszerűen az emberi agynak ez felfoghatatlan. Csak ültem a szobámban és nemes egyszerűséggel az öngyilkosság határán álltam. Mindent elvesztettem ami az életemben fontos volt. Egyedül csak az vigasztalt, hogy a 2 lény, akit az univerumban a legjobban szerettem boldogok. Az mellékes, hogy éppen egymással, de legalább ők megtalálták a földi Mennyországot. Viszont ha ők oda kerültek, enyém a földi Pokol. A szomorúság lángjai felcsaptak, és csak úgy marcangolták a már amúgy is gyönge és fáradt testemet. Semmi kétség sem fért hozzá. Itt a vég. Könnyek csordogáltak le a kipirult arcomról. A a sós kis csepp csíkja körbevette az arccsontomat.
Másfél órával később már azt lehetett volna hinni, hogy a szobámat átalakítottuk medencévé, csak éppen a bútorokat hagytuk meg benne. Csak most sikerült magam elhelyeznem térben és időben. Este 11 óra volt. A hajam ugyan úgy volt még befonva, ahogy reggel volt, mikor még egy sima randira készültem, és nem egy szakításra. Még a cipőmet sem vettem le, és ekkor tűnt fel, hogy kabátban vagyok, és majd' megsülök. Úgy éreztem valamit muszáj csinálnom, így hát elindultam a szekrényem felé, hogy felakasszam a kabátomat, de ekkor félúton megálltam az ablak mellett. Holdfogyatkozás volt. A szépsége elkápráztatott. De éppen akkor észbe kaptam, és odaértem végre a szekrényemhez. Úgy gondoltam egy kis zene megnyugtatna. Visszamentem a éjjeli kis komódomhoz, de amikor ismét elhaladtam a nyitott ablak mellett, már nem volt sehol a hold. Eltűnt, ahogy apránként én is kezdek elfogyni.."


~ Kinézet:
Arany és fekete között ingadozó szemszínem van. A hajam méz szőke, és hosszú. Szinte mindenhogy szoktam hordani, de a leggyakoribb a kibontott hajviselet. Mindenki szerint szobor szépség vagyok, és Bella szerint még egy mosogató rongyban is jól néznék ki. Smile


~ Jellem:
Állhatatos, általában első látásra ítél, a döntései néha elhamarkodottak, makacs, önfejű, céltudatos, ellenszenves (persze nincs kizárva, hogy legyen egy-két kivétel)

~ Cél:
Különösebb célom nincs.

~ Szeretem, mert: Gyerekek, Emmett^^, szabadság.

~ Nem szeretem, mert: Ha megszabják a határokat, Bella^^(de aztán később megbékélek vele)

~ Ellenségek: James, Victoria, Laurent


~ Fontosnak tartom, hogy tudjátok:
Rosalie karaktere nagyon ellenszenves Bellával szemben, és előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez még csak rosszabb lesz. Wink