Love to first blood
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Love to first blood

Twilight Saga
 
KezdőlapKeresésLegutóbbi képekRegisztrációBelépés

 

 Natalie Josephine Darcy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Szerző Üzenet
Zoey Averay
Vegetáriánus vámpír
Zoey Averay

Hozzászólások száma : 407
Join date : 2009. Oct. 28.
Age : 31

Natalie Josephine Darcy Vide
TémanyitásTárgy: Natalie Josephine Darcy   Natalie Josephine Darcy EmptySzer. Nov. 11, 2009 7:19 pm

::: Natalie Josephine Darcy :::
Natalie Josephine Darcy 947020dtstoryrachelhurd0bbef_thumb
Ez vagyok én...

~ Karakter teljes neve: Natalie Josephine Darcy
~ Születési ideje: 1840.júl.8
~ S zületési helye: Oxford
~ Faj: ragadozó vámpír.
~ Nem:
~ Kor 169 (biológiailag 20)
~Titulus: Sexy vampire

~ Család:
~ Apa: Winston Darcy
~ Anya: Deliah Darcy
~ Testvér(ek): nincs

~ Ki változtatott át : William
~ Képességem: nincs

~ Előtörténet:

1840 nyarán születtem Oxford városában, ahol a szüleim nyári birtoka volt. A birtok maga hatalmas volt és bájos, azért is ragaszkodott anyám ahhoz, hogy ott hozzon engem a világra. Ezzel azt érte el, hogy habár nem az állandó otthonom volt, mégis ott szerettem leginkább tölteni a nyaraimat. Már kisgyerek koromban is rajongtam a festészetért, a természetért. Mindenki azt mondta rólam, hogy elragadó gyerek vagyok, agyba főbe dicsértek és ez bizony meg is látszott későbbi viselkedésemen. Nem voltam elkényeztetett, tudtam mindig, hogy hol a helyem, de hiúságom határtalannak mondható. Ahogy egyre idősebb lettem, úgy hajszoltam az elismeréseket. Mindenkinek meg akartam felelni és, ha nem kaptam méltó elismerést, vérig sértődtem. eleven voltam, imádtam a bálokat, a nagy felhajtásokat. Élénk természetem a legtöbb embert vonzotta és még mielőtt eladósorba kerültem volna, máris rengeteg kérőm akadt. Gazdagabbnál gazdagabb, előkelőbbnél előkelőbb urak keresték a kegyeimet, de sem a szüleim sem én nem tartottam magam elég érettnek egy házassághoz.
Húsz évesen ígértek végül is oda Wickham grófnak és már egy jó ideje jegyben jártunk, mikor az életem nem várt fordulatot vett. Beleszerettem egy férfiba, akinél csábítóbbat azelőtt még sohasem láttam. Tökéletes arca, teste volt és olyan gyengéd, mégis életveszélyes számomra. Rögtön elfelejtettem, hogy én tulajdonképpen már félig el vagyok kötelezve, csak érte éltem és tudtam, hogy ha a szeretett férfi ( William) nélkül kell éljek, akkor inkább a halált választom. Nem sokkal ezután tudtam meg sötét titkát, amit nem tudott sokáig titkolni előlem. Vámpír volt. Éhes, vad ragadozó, aki csakis értem volt képes csillapítani a szomját. Mondhatjuk ezt igaz szerelemnek. Mondhatni már az esküvőmről szöktetett meg és nem sokat tétovázott, mikor arra kértem, változtasson át engem is olyanná, mint ő.
Ez nehéz döntés volt a részemről, hiszen semmit sem imádtam jobban az életnél, s habár a vámpírságom örökléttel kecsegtetett, mégsem tudta elfogadhatóbbá tenni azokat az "apróságokat", amelyek arra utaltak, hogy nem vagyok már ember.
első tíz vámpírévem gondtalanul, boldogan telt, hisz azzal voltam, akit szerettem. egy kis segítséggel könnyen beletanultam a zsákmányszerzés, emberek elől elrejtőzés fortélyait, viszont a boldogságom hamar elhalványult, mikor a szerelmem összetűzésbe került a Volturival. Sohasem láttam többé és sokáig tartott, mire feldolgoztam, hogy az általam elpusztíthatatlannak férfi nincs többé már. Keserű évek következtek. Igyekeztem elszakadni a vad életmódtól, ami eddig természetesnek tűnt számomra és visszakívánkoztam a városba. Idővel beilleszkedtem az emberek közé, dolgoztam, mint ők és hamarosan olyan vagyonra tettem szert, amellyel nagy birtokot vásárolhattam magamnak. Vámpírságom hatvanadik évében már annyi pénzem volt, hogy akár beutazhattam volna a világot, vagy még futotta volna belőle egy birtokra.
Az 1900-as évek elején nem csak London külvárosában volt birtokom, hanem rendelkeztem egy kisebb kastéllyal Skóciában, Franciaországban és Erdélyben. Így váltogattam otthonaimat, hogy ne keltsek túl nagy feltűnést.
Ami az életmódomat illeti, mindig is magányos voltam. Kastélyaim falai mögé rejtőztem a külvilág elől, s ha megjelentem az emberek előtt, mindig meglátták bennem a magasabb rendűt. Egy ragadozótól szokatlan módon pártoltam a művészetet. Például sosem fogyasztottam festőket, színészeket, írókat, költőket stb. Az évek során megtanultam annyira kontrollálni magam, hogy nyugodtan elvegyülhetek az emberek között és csak akkor támadok, ha különösen szomjas vagyok, vagy ha direkt az a célom, hogy zsákmányra vadásszak.
Csak az ezredforduló tájékán hagytam el európát. Azelőtt sohasem jártam Amerikában, de valami különösen vonzott itt, úgyhogy engedve kíváncsiságomnak, körüljárom most az államokat, hátha találok valami kedvemre való kis fészket

_________________
~Szerepjáték példa:
//másik oldal másik karakter/

Tudjátok milyen nap van ma? Ez a nap, amit rövid életem alatt sosem szerettem meg és talán nem is fogom megszeretni. A kedd az mindig unalmas, mert nem munkanap és, mert ilyenkor egyedül ücsörgök a házban és semmit teszek. Ezen a napon mindig Tom a báros, így nekem nincs más dolgom mint aludni egész nap. És mégsem teszem. Hogy miért?
Mert már kora reggel az ébresztőm fülsiketítő csergetésére ébredtem meg, természetesen az este nem kapcsoltam ki. Álmosan felültem az ágyban és kinyújtóztam, majd kényelmesen visszadőltem még pár percre. Kezembe vettem a távirányítót és kedvenc sportcsatornámra kapcsoltam, és kicsit fáradtan, de élvezettel figyeltem a szoros mérkőzést. Az angolok a franciák ellen. Egyik csapat sem a kedvencem, de ha választani kellene, akkor az angolok mellett döntenék. Hatalmas szerencsémre, már a második félidő végén jártak, így mielőtt unni kezdtem volna már véget is ért. Kikapcsoltam a fekete dobozt és egy szál alsógatyában megrohamoztam a konyhát, hogy valami ehetőt készítsek magamnak. Ez az egyetlen hátránya annak, hogyha egyedül él az ember fia. Odacsoszogtam a hűtőszekrényhez és belenéztem, hátha találok benne valami ehetőt. Hosszas keresgélés után kivettem egy doboz pástétomot, meg a maradék tejet és leültem reggelizni. Az asztalon maradt kenyér félig szárazon hevert előttem. Kelletlenül levágtam egy szeletet és megkentem a barna csodával, majd a cseppnyi tejet kitöltöttem a pohárkába és nekikezdtem finom reggelim elfogyasztásának. Nem ízlett annyira, mint ahogy azt reméltem, de azért betömtem két szeletet és kiürítettem a poharat.
A konyha egyre rendetlenebbül fogadta a belépőket, vagyis engem, így kelletlenül ugyan, de nekifogtam kitakarítani. A mosatlant bepakoltam a fehér, és furcsán zakatoló mosogatógépembe, majd a maradékot mintha nem is lenne rá szükség eldobtam a szemetesbe, jobban mondva gyömöszöltem. Elhúztam a napok óta meg sem mozdított sötétítőt az ablakon, egy kis fényt varázsolva a sötét helyiségbe. Kicammogtam a fürdőszobába és a mosógépbe szintén bedobáltam néhány ruhát, majd a szokásos 40 fokon elindítottam és sebes léptekkel megrohamoztam a rendetlen nappalimat. Fej vakargatva körbenéztem a csatatéren, és nagyokat sóhajtozva nekifogtam rendbe tenni. A földön heverő könyveket visszapakoltam a polcra, a maradék szennyesemet bevettem az ajtó mögötti sarokba, elrángattam a sötétítőmet és kinyitottam kicsit az ablakot. A gitáromat vissza helyeztem a tokjába és felakasztottam a szegre. Elégedetten körbenéztem munkám gyümölcsén és feltrappoltam a lépcsőn egészen a hálóig. Az ágyat leterítettem egy pokróccal, majd arrébb rugódtam a cipőket, cuccokat, és egyéb apróságokat. Kifáradva dőltem le a heverőre és átgondoltam mit kell még rendbe rakni, hogy szabadon mehessek fényképezgetni. A bevásárlás maradt, mint elvégezendő feladat.
Még mindig alsógatyában voltam, így a hatalmas szekrényemhez mentem, ami szokás szerint üresen állt a szoba legszélén, és frissen mosott ruhákat kerestem. Végül kénytelen voltam felvenni az egyetlen makulátlan nadrágomat, és egy fekete pólót.
Leslattyogtam az előszobába, felvettem a dzsekimet és meg sem álltam a garázsig. Nem tagadom, hogy a levegő változás jót tett kifáradt agysejtjeimnek. Nem tudom hány percig álldogáltam a garázs előtt és élveztem, ahogy a szél fújja a hajam, majd észbe kaptam és beléptem a poros helyiségbe. Az egyetlen szépsége ennek a helynek, az a motorbiciklim, ami megcsillant a fényben. Kissé elbűvölten léptem hozza, és simogattam meg fekete bőrülését. Felvettem a bukósisakomat, felpattantam a szépségemre, és hangosan felbőgettem a motort.
Élveztem a sebességet és szempillantás alatt a forksi kis üzlet előtt álltam. Leparkoltam és hatalmas léptekkel beléptem a meleg boltba, ahol kíváncsi szemek ezrei fürkésztek.


~ Kinézet:
Igen magas, vékony csontozatú, de a látszatnál többet nyújtó vámpír vagyok. Kemény, hófehér bőröm a napfényben gyémánt szerűen csillog. Mint minden vámpírnak, az én külsőm is kifogástalan. Hosszú, egyenes szálú, vörös hajam van, de szeretem váltogatni a frizuráimat, akárcsak a ruhatáramat. Sosem veszem fel ugyanazt a ruhát kétszer. Szemem értelemszerűen vörösen izzik, de gyakran folyamodok a látszat kedvéért kontaktlencsékhez.

~ Jellem:
Természettől fogva magányos alkat vagyok és csak azok társaságát keresem, akiket arra méltónak találok. Habár már javában benne élünk az új világban, engem még mindig vonzanak a régi idők. Modorom, ízlésem, házaim mind mind azt tükrözik, hogy valójában nem is húsz éves vagyok, hanem 169.
Még mindig él bennem az az emberi tulajdonság, hogy másokat elkápráztassak és ezt az évek során soha sem untam meg. Élvezem, ha a az egyszerű halandók szája tátva marad mikor elmegyek előttük.

~ Cél:
Egyetlen cél hajt előre. Megkeresni, majd megölni William gyilkosait.

~ Szeretem, mert: Mindenféle művészet és a régi időkből fennmaradt épületek, ruhák stb.

~ Nem szeretem, mert: Nem szeretem a nagyképű halandókat, ezeket álltalában elfogyasztom és a vámpírokat sem, akik sokat hisznek magukról. Nem szeretem a modern zenét, mint a hipp-hopp, rock stb.

~ Ellenségek: Nem tudom pontosan, hogy kik Ők, csak annyit tudok róluk, hogy a Volturi tagjai. Megöölték kedvesem.


~ Fontosnak tartom, hogy tudjátok:
Nem vagyok egy átlagos vámpír
Wink
Vissza az elejére Go down
http://boszimagia.gportal.hu/
 

Natalie Josephine Darcy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban: Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Love to first blood :: ::: Karakterek ::: :: ~ Előtörténetek :: Ragadozó vámpírok -