Zoey és Danny

Tárgy: Re: Zoey és Danny Szer. Jan. 06, 2010 10:27 pm

- Nem s mesélted? és kik? Mennyire híresek? Talán hallottam róluk? - pörögtem fel azonnal. A kíváncsiságom előbújt belőlem, és csak szakadtak ki belőlem a kérdések.- És szívesen segítenék neked, ha tudnék. De nem igazán hallottam bárkiről is akinek bandája lenne, vagy ehhez hasonló, de ahogy lehetséges körbe kérdezősködöm. - ajánlottam fel, majd még elvégeztem az utolsó simításokat, az étteremben, és már be is lépett az első vendég.
- Azt hiszem, neked vissza kéne menned az irodába, úgy rémlik, hogy vár még rád ott valami. Mondtam kicsit gonoszan, majd felkaptam a jegyzetfüzetemet, és a tollamat, majd megindultam az asztal felé. Nem volt szükségem arra, hogy felírjam, hála a vámpírmemóriámnak, de adni kellett a látszatra. Leadtam a rendelést a konyhába, én pedig visszamentem a pulthoz, és az italt készítettem el, majd szolgáltam ki a vendégünket. Utána már sorra érkeztek a pizzériába. Volt aki csak egy üdítőre lépett be, volt aki randizott. Nem nagyon volt nehéz kitalálni. A Hudson pizzéria mindegyiknek megfelelő helyszínül szolgált. Így telt a napom nagy része, néha benéztem Danny-hez, hogy hogy halad, de látszott, hogy most már tényleg nagyon elege van. Késő délután még kijött segíteni, bár remekül ment egyedül is. De az egész napos irodában ücsörgés után, ráfért a "kikapcsolódás". A vendégek mint mindig most is elláttak borravalóval, ami csak egyre inkább ösztönzött, hogy a kiszolgálás során mindent megkapjanak. Ne csak a rendelést, hanem a közvetlenséget, barátságos kiszolgálást. Extra mosolyt a rámhajtó pasiknak. Talán ezért is éreztem úgy, hogy az egész nap egy pillanat alatt eltelt. Éppen az utolsó vendéget kísértem ki, és vártam hogy hazamehessek. Nem azért mert elfáradtam, és pihenésre lenne szükségem, de ma volt a családi est, és ezt soha semmi kincsért nem hagynám ki.
- Danny? Nem lenne gond, ha ma este rád hárulna a pakolás, haza kéne mennem. Ha gondolod, holnap jöhetek korábban, de most tényleg le kéne lépnem. Fordultam felé még egyszer, majd mikor megkaptam az engedélyt villámsebességgel hagytam el a helyiséget. Örültem, hogy nem kérdezte meg,miért sietős a dolgom. KÖzvetlen a barátságunk, ami főnök és alkalmazott kialakult, de minden apró családi dolgunkról nem szüksége tudnia.

Vendég

Zoey szerint Lena biztos csak túl elfoglalt, és nem nagyon foglalkoztatja a meló. Egyet kellett értenem vele. Egy vámpírnak nem sok dolog számít, nem túl sok dologtól függ igazán, így azon sem lehet okom csodálkozni, ha Lena egyszer csak fogja magát, és lelép. Talán már nem tudta eléggé lekötni a munka, és valami újra vágyott. De az is lehet, hogy vadászni ment, egy hosszabb útra, érdekesebb vadra. Kár ezen törnöm a fejem. Ahogy Zoey mondta, majd visszajön, addig is megosztjuk a melót, vagy ha mégsem tér vissza, akkor keresek valaki mást a helyére. Mindenesetre egyikünk sem ugrál túlzottan a papírmunkáért, szóval előbb-utóbb muszáj lesz helyettesítést után néznem, ha a helyzet nem változik...
Amíg én pörögtem, forogtam, vámpírtempóban igyekeztem elvégezni a feladatom, addig Zo szépen, lassan, emberi tempóban dolgozott. Végülis nem voltunk késésben, hisz tulajdonképpen csak 9-kor nyitunk, de fél kilenc körül meg szokott érkezni a szakácsnő is, előtte pedig nem rohangálhatok kedvemre, tehát még azelőtt kell kiélnem magam, hogy ideérne. Aztán mikor mindent elintéztem, lógó orral visszasétáltam az irodámba, de alighogy becsuktam az ajtót magam után, halottam Zoey hívó szavát.
- Gond van? - dugtam ki a fejem az ajtón, majd mikor megmondta miről van szó, visszasétáltam, és megálltam mellette.
- Hmm… A mai ajánlat? - kérdeztem inkább magamtól eltűnődve, majd halványan elmosolyodtam a kérdésén. Én valóban kipróbáltam egy-két fajta pizzát már emberi életemben, ami nem is volt olyan régen, mint az ő esetében. Alig egy éve, hogy vámpír vagyok, szóval még jól emlékszem az ízekre. Emlék alapján nem olyan rossz, de igazából ma már a szagát sem bírom ezeknek a furcsa emberi kajáknak. - Ilyen tengeri izét őszintén szólva még soha nem kóstoltam. És azt hiszem nem is vesztettem vele túl sokat. Szerintem már ránézésre is undorító az ilyen. És emberként is ezt gondoltam. Csak nehogy a vendégek megtudják, hogy beszélek a saját árumról. - nevettem fel.- Végülis van aki ezt szereti. De nekem mindig is a Margherita pizza volt a kedvencem... éltemben. Egyszerű, semmi túlbonyolítás, és legalább tudod, mit eszel. Nem úgy, mint ennél a tengeri gyümölcsösnél - suttogtam Zoeynak vigyorogva, nehogy a szakácsnő, aki közben megérkezett, meghallja, hogy beszélek a főztjéről. - Nos, talán legyen ma a Margherita Pizza a menü. Húsz százalék kedvezménnyel... - döntöttem végül.
- Én pedig a hétvégi koncertről akartalak már kérdezni. Kellene választani egy helyi bandát előzenekarnak. A főműsorszám már megvan. Seattle-ből jön egy híres együttes...

Tárgy: Re: Zoey és Danny Kedd Dec. 29, 2009 12:01 am

Meglepett hogy semmit sem tudott róla. De nem is értem miért, hiszen vámpírok vagyunk, és arról vagyunk híresek, már ami nem kitaláció, mint a hagyma és a szentelvíz,hogy eltűnünk, méghozzá gyorsan. Bár Lana nem igazán ilyen.
- Szerintem, csak sok dolga van, és elfelejtett minket. - mielőtt Danny bármit is mondhatott volna, folytattam. - oké, hogy ez a munkahelye, de egy vámpírnál azért ez nem feltétlen olyan fontos. Szóval majd biztos jelentkezik. Ha nem akkor meg keresel valaki mást a helyére. Még sem várhatunk örök időkig rá. De addig ha kell szívesen besegítek. Én nekem nem olyan mumus a papírmunka, és értek is hozzá. - majd , hogy tévedés ne essék, még hozzátettem.- már amennyit kell. - majd nevetésemmel lezártnak tekintettem a témát. Nem szeretem nagyon beleloholni magam az ilyen esetekbe, mert csak mindent túldramatizálok, és abból általában semmi jó nem fog kisülni.
Már az utolsó asztalnál tartottam, amikor nem voltam megcsúszva, szerettem emberi tempóban végezni az előkészületeket, hisz minek annyira sietni. időm meg mint a tenger. Miután befejeztem visszamentem a pulthoz, és a nagy táblát vettem elő, amin az aznapi ajánlatot szoktuk feltüntetni.
- Danny! Kellenél! Szóltam utána az irodába. Tudtam, hogyha innen kérdezem meg, is hallani fogja, de megpróbáltam így elrángatni a papírmunkától. Addig is fellélegezhet egy kicsit, napközben meg majd kiküldöm a vendégekhez, én meg majd benn ügyködöm. Ő is jobban élvezné. Nekem meg mindegy.
Csak mikor már mellettem állsz, szólaltam meg.
- Danny, és mi lesz a mai nap ajánlata? Ki kéne tenni? Hisz tudod, hogy nagy átlagban azt is kérik. Tegnap a tengeri herkentyűs volt, extra üdítővel - olvastam fel a tábláról.Nem mintha én magam nem emlékeztem volna rá.- Bár nem igazán értem, hogy az embereknek mi a jó azokban az undormányokban. Tényleg ízlik neki? - húztam fel az orromat, visszaemlékezve azokra a pizzákra, amiket tegnap kellett kivinnem.- Te még ehettél ilyet... tizes skálán mennyire rossz? Én régebben sem nagyon voltam oda a halakért, de ez a polip meg társai, hát mit ne mondjam, már utólag sem fogják megkedveltetni velem. Az biztos, hogy ezek... - de inkább nem fejeztem be, hátha ő pártolja, vagyis szerette őket.
- Szóval akkor mi a mai napra a ház ajánlata? - kérdeztem újra, majd miután felírtam a táblára, gyorsan kiraktam a helyére, megfordítottam a nyitva felére a az ajtón lévő lapot, és a helyemen vártam a vendégeket.

Vendég

- Megmentő bizony - nevettem Zoeyra - Te is tudod, mennyire utálom ezt csinálni - néztem rá megrovón a szája sarkán bujkáló mosoly miatt. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt elneveti magát. - Jaj, nagyon jól tudom, hogy mivel jár egy étterem vezetése, de ez akkor is Lena dolga lenne. Uh, ha tudtam volna, hogy ennyire unatkozol, biztos szóltam volna. De tulajdonképpen még akad tenni való. Na de előbb itt készüljünk el... - mondtam, majd elővettem a szekrényből a tiszta asztalterítőket, és egy részét lepakoltam Zoey elé, a többivel meg megindultam az asztalok felé. Miközben a terítőkkel babráltam, magam is azon gondolkodtam, vajon mi lehet Lenával. Azt hittem Zo tudja, hiszen elég jóban voltak. Jó, én is jól megvoltam vele, de hát én akkor is férfiból vagyok. És ráadásul még a főnökük is. Elég valószínűtlen, hogy a kis titkaikat, meg a problémáikat velem akarnák megosztani. Sokkal inkább egymással beszélik meg ezt a lányok. Legalábbis eddig azt gondoltam...
- Hogy mi van Lenával? - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - Én is éppen ezt akartam kérdezni tőled. Azt hittem barátnők vagytok. Reméltem tőled hallhatok felőle valamit - mondtam, majd elgondolkodtam. Remélem nem esett semmi baja. Talán szerelembe esett valakivel, és szépen csendbe elhagyta a várost. Mintha hallottam is volna valami Glenről, akivel kavart. De mindenesetre akkor is szólnia kellett volna nekem, ha ki akar lépni. És hát nem is úgy ismerem Lenát, mint aki csak úgy szó nélkül lelépne.
- Remélem jól van... - mondtam ki hangosan is, majd megindultam feltölteni a kávéfőzőgépet.

Tárgy: Re: Zoey és Danny Hétf. Dec. 28, 2009 11:15 pm

Már nem tudtam mit kezdjek magammal, újabb Cd-t raktam be a lemezlejátszómba, és az órámra pillantottam. Nem lehet igaz. Még mindig van egy óra míg be kéne menni a Pizzériába. De előbb meg azért még sem kéne mennem. Nem fontos Dannynek megtudnia, hogy nem bírok mit kezdeni magammal, és csak azt várom, hogy végre a Pizzériában lehessek. Hiszen nem is tudom mióta ez ami leginkább leköt az unalmas napjaimban. Mintha ez nem is lenne elég, még igazán élvezem is. Az emberek általában nagy ívben elkerülnek, akik meg nem, őket csak szimplán nem ismerem, így nem igazán szoktam embereket megismerni. Ezzel szemben mióta a Hudson pizzéria a munkahelyem, több emberrel is megismertem. A másodperc mutatóra mintha súlyt kötöttek volna, csak úgy vánszorgott, hogy így is elódázza az elindulásom pillanatát. Mikor végre eljött a pillanat úgy ugortam fel az ágyamról, lesiettem a lépcsőn, és egy gyors sziával elbúcsúzva a szüleimtől, már a kocsimban is ültem és a lábam ráfeküdt a gázpedálra. valószínűleg ennek köszönhetem, hogy hamarabb ott voltam mint kellene lenni. De nem érdekelt. Most már nem fogok a kocsimban dekkolni. Mikor beléptem az ajtón, azonnal meg is pillantottam Danny-t.
- Oh szia! Megmentő? - lepődtem meg? Ha csak én maradtam megmentőnek, akkor komoly probléma lehet. - Ó te szegény. nem mondták, hogy egy étterem vezetése ezzel is jár? - majd megpróbáltam leplezni a kitörő nevetésemet.
- Igazán szólhattál volna. bejöttem volna segíteni. Az és világom semmi dolgom nem volt. De ezzel is csak magadat büntetted. Kacsintottam rá. - Majd pincérnőnek vagyis nekem fenntartott kis szobába mentem, ahol ledobtam a kabátomat, majd az én gyönyörűséges kötényembe bújtam.
- És mi van Lana-val? Egy ideje már nem láttam. Csak hát... eddig nem akartam megkérdezni. - néztem a nagyon érdekes mintázatot a lábam előtti részen. Majd inkább kiiszkoltam, és pulthoz menni, hogy neki állhassak az asztalok előkészítésének. - Szóval? - kérdeztem végül mégis csak rá.

Vendég

Egész éjjel a papírmunkát csináltam. El voltam már maradva vele. Mióta Lena elment, csak halmozódott és halmozódott a munka, én meg világéletemben irtóztam a papirizációtól, tehát most is csak halasztgattam a dolgot, míg szépen összecsaptak a hullámok a fejem felett. Hamarosan ismét leltároznunk kell, így nem húzhattam tovább a dolgot. Végül is az éjszakázás engem nem fáraszthat ki, csupán halálra untat ez a feladat, így reggelre már szinte megőrültem, annyira elegem lett belőle.
Az órára pillantottam. Mindjárt 8 lesz, jön Zoey, és nyitja a pizzériát. Bár még van mit csinálnom, de azt hiszem, ha megérkezik, tartok egy kis szünetet, és inkább segítek neki. Ezerszer inkább az asztalterítés, a sank feltöltése, meg a többi, mint ez.
Amint meghallottam az ajtó nyitódását, egy nagy sóhajjal félretoltam az irattartót, majd felálltam, kisétáltam az irodámból, és Zoey elé siettem.
- Szia – mosolyogtam rá. – Már vártalak… Te vagy a megmentőm – mondtam vigyorogva, majd egy kisebb fintorral az irodám felé böktem fejemmel. – Egész éjjel a papírmunkát intéztem – tudattam Zoeyval, majd újra sóhajtottam.