Zoey és Atalya találkozik...

Tárgy: Re: Zoey és Atalya találkozik... Pént. Júl. 02, 2010 3:24 pm

HATÁROZATLAN IDEIG SZÜNETEL A JÁTÉK, MIVEL A JÁTSZÓTÁRSAM NEM IGAZOLTA VISSZA, HOGY SZERETNE MARADNI, ÍGY TÖRLÉSRE KERÜLT!!!!!

HA MEGGONDOLNÁ MAGÁT, ÉS ÚJRA REGISZTRÁLNÁ MAGÁT, AKKOR FOLYTATJUK!!!!!!

Tárgy: Re: Zoey és Atalya találkozik... Vas. Jan. 10, 2010 6:40 pm

"Csak egy pillanat, ennyi kell nekem."

- Imádok. Majd, ha feljössz a szobámba láthatod is menyi könyvem van. Gyakori időtöltésem, és azt hiszem, vagyis nem is tudom, de én eddig azt hittem még ma is sokan vannak, akik szeretnek olvasni. De megnyugtatlak, nem vagy csodabogár. Inkább a többiek azok ha nem olvasnak. - mondtam kedvesen. Bár nem lehettem biztosan az állításomban, nem gyakran beszélgetek a korabeliekkel.
- Milyeneket? Legfőképpen romantikusokat, meg fantasyt. Érdekes, hogyan képzelik el a fantázia világot. Szeretem mások látásmódját is megismerni. Jó a képzelőerejük. - Már láttam a házunkat. Tudtam, hogy csak anyu van otthon, apu még dolgozik. látszott Atalyan hogy elég kínosan érzi most magát, de majd megpróbálom megkönnyíteni neki a helyzetet.
De tetszett a kíváncsisága, ami azt is jelentette, hogy jobban van egy kicsit. Aminek pedig nagyon örültem. Igazán kedves lány.
- Most jelenleg semelyikbe sem. Mint már említettem, nem rég költöztünk ide, és ezt a félévet kihagyom. Most a Hudson pizzériában dolgozom felszolgálóként. Majd jövőre kezdem az új évet. Tudod, mielőtt elköltöztünk, rövidített tanévvel végeztem a volt suliban. Tudod, nehezen illeszkedem be ilyenkor. Ez meg így megkönnyíti a dolgokat. Legalább most így nyugisabb egy kicsit az életem. És te? te melyik suliba jársz? - Érdeklődtem egy kicsit vissza én is.
-Igen, de szerintem mindenkinek vannak. Leginkább a tórázás és az olvasás mellett a tánc. Tudod, édesanyám tánctanár Port Angelesen. Nagyon szeretjük ezt közös programként is űzni. Meg még sorolhatnám órákig, eléggé nyílt az érdeklődési köröm.
A következő kérdése nem is csak meglepett, hanem nevetésre is késztetett. Én ne hinnék. hiszen én is az avgyok. De persze ezt ő nem tudhatja. És addig jó minden, míg nem tudja. Elfojtottam magamban a nevetést, így csak mosolyogva mondtam.
- Igen, meglepő módon de hiszek. miért ne létezhetnének. csak mert még nem láttuk őket, attól még élhetnek közöttünk. - Mondtam kétértelműen.
- És te? - erre igazán kíváncsi voltam. Mert a következő mondata mindent megváltoztathat.
Mikor beléptünk az ajtón, anyu azonnal ott termet, és kérdőn nézett rám.
- Majd később elmondom. - úgy mondtam, hogy csak ő hallhassa meg.
- Szia! Ő itt Atalya. Atalya ő itt az édesanyám. Az erdőben találkoztunk, volt egy kis incidense a szarvassal. Felajánlottam neki, hogy adok neki valami ruhát meg a sebeit megnézem, mielőtt hazamegy. Az anyukája nagyon megrémült volna, ha így megy haza. Meg kicsit szédült is, és így nem akartam egyedül elengedni. - Foglaltam össze tömören a történteket.
- Akkor üdv itt Atalya. ha bármire szükségetek van, itt lenn megtaláltok. - fordult felém, és tudtam, abból ahogy rám nézett, hogy ezt még meg kell beszélnünk.
Felkísértem a szobámba, és leültettem az ágyra. A szekrényből kivettem pár ruhát, majd leraktam mellé.
- Válaszd ki azt ami a legjobban tetszik, és akkor azt vedd fel, én addig leszaladok az elsősegélydobozért. - Majd kisiettem a szobából.
Anyu már várt lenn, majd a fejével intett, hogy menjek a konyhába.
- Miért hoztad haza? Még szerencse, hogy kibírtad, hogy nem támadtál rá. Hiszen vérzett.- kért számon.
- Igen, tudom. De nem vettem levegőt. Neki nem tűnt fel. És nem szarvassal ütközött, hanem velem. én kergettem el a szarvast. Akkor nem így nézne ki, ha azzal a hatalmas állattal találkozik. - Mondtam, majd lehajtottam a fejem. bár tudtam, hogy semmi rosszat nem követtem el, hacsak azt nem, hogy nem voltam elég körültekintő, mert ha az vagyok. Atalya, most nem lenne a szobámba tele sebekkel.
- Szóval, bűntudat? - mondta mosolyogva.
- Nem csak az. Kedves lány. Talán barátnők is lehetünk. -Mondtam reménykedve, és anyu ebből mindent megértett.
- Menj, lásd el a sebeit, én addig csinálok neki egy kis üdítőt. - Már sokkal jobb hangulatban. ment ki a konyhába. De meg is értem, hogy nem volt épp jó kedve. Vérző embert hozni, egy vámpírok lakta házba? nem a legjobb döntés. gyorsan felsiettem vissza, Atalya-hoz.
- Húh, jól áll ez a felső, mondtam az egyikre amit éppen felpróbált a tükör előtt, és már vette volna le.
- Miért veszed le? tök jól áll? - máris szabadkozni kezdett, hogy ilyen szépet enm akar kölcsönvenni.

Vendég

"Egy új ismeretség a legszebb ajándék, amit adhatunk valakinek."

* Örültem,hogy mégiscsak segít mert nem voltam biztos benne,hogy élve hazajutok. Az ajánlatát csak másodszorra fogtam fel és nem tűnt hülyeségnek,sőt borzasztóan kedves volt tőle,hogy eg ismeretlenen így segít. Így hát bólintotta és jókat nevettem a viccein. Szerencsére egyre jobban éreztem magam. Örültem,hogy anyám nem fog félig ájultan meglátni. Mint kiderült szeret túrázni, én sem utálom,de azt már tudta,hogy én nem ezért voltam itt. A könyvem teljesen kiment a fejemből,de Zoey utánam hozta és érdeklődött felőle.*
-Igen. Tudod én nagyon szeretem az ilyenfajta könyveket.*mondtam és el is csodálkoztam magamon,hogy ennyi mindent bevallok,amit még a barátaim sem tudnak,de egy kérdésem nekem is volt.*
-Te is szeretsz olvasni?Bocsi csak a "mai fiatalokra" ez nem jellemző.Azthiszem én egy csodabogár vagyok.*mondtam nevetve.
-Milyen könyveket szeretsz?*na ez volt a másik dolog,amit feltétlenül meg akartam kérdezni. Időközben kiértünk az erdőből. Elindultunk Zoey háza felé. Nem volt teljesen ismeretlen a környék,de ebben az állapotomban nem voltam hajlandó elhinni amit gondolok. Kicsit ugyan féltem,hogy mit szólnak a szülei ha beállít egy csajszival,aki úgy néz ki mint akin átgázol egy szarvas,de hát ez az igazság. Alapjáraton is féltem mindenféle ismerkedési formától,de ilyen kinézettel nem könnyítettem magamon.*
~Nyugi Atalya.Csak nem lesz olyan rossz a helyzet~*nyugtattam magam. Zoey kedves és valószínűleg a szülei sem lehetnek mások. De ezen nem is izgattam magam tovább. Ugyanis Zoeyról még nem tudtam sokat így megpróbáltam kérdezősködni.*
-Melyik suliba jársz? *kérdeztem,ugyanis ha új akkor több lehetőség van.
-Vannaj hobbijaid?*ez is érdekel engem,ugyanis meglehet hogy egyezik az érdeklődési körünk. Bár az már elég biztos hogy az olvasás mindkettőnk kedvence,de fogalmam sem volt hogy ki ő. Anya mindig azt mondja itt mindenki simer mindenkit,de ez most nem volt igaz. A másik nagyon fontos dolog amit tudni akartam,na hát az nem jött egykönnyen a számra.*
-Kérdezhetek valamit? Ne tarts hülyének,de ha már elmondtam neked valamit,ami nagyon titkom,akkor tudni akarom te hiszel a varázslatban,vagy az ilyen "mágikus"lényekben*kérdeztem kicsit félénken.

Tárgy: Re: Zoey és Atalya találkozik... Vas. Jan. 10, 2010 5:39 pm

" A barátsághoz vezető út lehet hosszú, de ha jól formálod, pillanatok is lehetnek. "

- Ebben könnyedén segíthetek, jól kiismerem magam az erdőben. - mosolyogtam rá, majd hagytam, hogy egy kicsit összeszedje magát. Elég ramatyul is nézett ki, meg kell valljam. Elég szörnyen is éreztem magam emiatt, bár az tény, hogy még így is jobban járt, mint a szarvassal. Azt hiszem.
- Igen, nem régen költöztünk ide, gondolom azért nem találkoztunk még. Meg kell valljam, nagyon szeretek túrázni, meg az erdőt is szeretem. gyakran sétálok erre. Egy tisztás van erre, oda szoktam ellátogatni. most is oda indultam. * Azt nem kell tudni, hogy már ott voltam, vagyis közvetlenül mellette. - Az biztos, hogy nem biztonságos, a szarvasok nem túl emberbarátok. - próbáltam viccesebbre venni a figurát, nem feltétlenül nagy sikerrel, mert még most is a tarkóját masszírozta. Majd végignézett magán, és észrevette a kisebb nagyobb sérüléseket magán. Nem nagyon ujjongott értük, de ki s örülne ennek. A nagy sóhajtás, azonban csak fel keltette a figyelmemet. de kérdeznem sem kellett, már el is mondta, amire kíváncsi voltam.
- Jah, értem. Figyelj ha gondolod, nem messze az erdő mellett lakom a szüleimmel. kölcsön adhatok pár cuccot, ahogy nézem, kb. egyezik a méretünk, és a sebeidet is elláthatnánk, akkor az anyukád sem akadna ki annyira. Én sem szívlelem a kórházat, elég nyomasztó. - Majd visszagondoltam emberi életem utolsó napjaira, amiket kórházban kellett töltenem. Szörnyű. Nem nagyon reagált az ajánlatomra, inkább csak hazaakart már menni. Búcsút intettem, de még figyeltem, hogy megy neki, a hazafelé haladás. Kissé tántorgott, majd meg is kellett kapaszkodnia. Nos ebből semmi jó nem lesz. Főleg ha azt sem tudja merre menjen. Azonnal mellette teremtem, és segítettem neki kitámogatni ebből az erdőből, ami eddig nem sok jót hozott neki. A táskába amit hoztam beleraktam a könyvét, amit z ütközésünk helyszínén vette még fel.
- Jó könyv? Még nem olvastam. - próbáltam beszélgetésbe elegyedni, meg most kicsit gondterhelt volt az arca.
- Az ajánlatom még most is áll. Nyugi, nem vagyok egy elvetemült gyilkos, és a fürdőmben sincsenek halottak. - Próbáltam megint tréfálkozni nagyobb sikerrel. Később haza is vihetlek kocsival, mert a gyaloglás, most nem megy valami jól. - tettem méghozzá.
- Ebben a kérdésben nem fogadok el nemleges választ. Mondtam mosolyogva.

Vendég

"Az a kevés őszinteség, ami a világon van, az olyanoké, akiket valami bánat megpróbált."

*Szerencsémre egy kedves lányt fogtam ki,aki mindjárt felvilágosított,hogy "ütköztem" egy szarvassal. Na ilyen az én formám.
-Köszi,hogy idejöttél,hát azthiszem megmaradok. De pillanatnyilag azt sem tudom merre kéne hazamennem.*mondtam Ugyanis annyira hasogatott a fejem,hogy azt sem tudtam merről jöttem. Leültem a földre és maszírozni kezdtem a halántékomat,nem mintha ilyenkor ez segítene de jobb volt mint a semmi. Amikor jobb lett alaposabban megvizsgáltam a lányt. Magas volt,szőke és tényleg gyönyörű. Olyan volt mint aki tényleg sugárzik. Gyorsan elkaptam a tekintetem,nem akartam,hogy úgy tűnjön bámulom. Aztán végre megszólaltam,ugyanis nem maradhatok csöndben egész végig,azt hinné megnémultam. Próbáltam általános dolgokat mondani.*
-Gondolom Froksi vagy,hogy-hogy erre tévedtél? Azthittem ide sosem jön senki önszántából,mert mindenki szerint veszélyes hely.*vezettem le a gondolatmenetem. Tényleg furcsálltam,hogy egy korombeli szintén erre járkál,hiszen ennyire csak én vagyok "ütődött". Amíg a válaszára vártam,körülnéztem semmi szokatlant nem láttam és már a hang is megszűnt,tehát a szarvas jól van és már el is menekült. Reméltem nem hagy bennem ez a "találkozás" maradandó sebet,mert akkor anyám a plafonon lesz. Már előre rossz volt belegondolni mi lesz ha hazaérek,hisz csak most néztem végig magamon és nem voltam egy szívderítő látvány. A farmerem a térdemnél kiszakadt, csupa kösz voltam és apróbb horzsolásokat is észrevettem a kezemen. Nagyot sóhajtottam mire a lány felkapta a fejét és kérdőn nézett rám.*
-Csak belegondoltam mi lesz mikor hazaérek,ha anyám meglát így szerintem visz az ügyeletre.*magyarázkodtam. De ugyanakkor nagyon hálás voltam a lánynak hogy idejött. Igazán kedves volt tőle.
-Mégegyszer köszönöm hogy idejöttél meg minden. Azthiszem mostmár képes leszek hazamenni*mondtam és mostmár tényleg tudtam mosolyogni. Elindultam eléggé szédelegtem és azthittem mindjárt megint elesek. 4-5 lépés után meg kellett támaszkodnom egy fában.
~Huh nagy lehetett az a szarvas.*gondoltam. Igyekztem újra elindulni,hogy nehogy azthiggye a csaj pudingból vagyok vagy ilyesmi,de nem akart sikerülni. Átkoztam is ezért mindent veszettül,de egyszercsak azon kaptam magam,hogy a lány odajött és kifelé "támogat" az erdőből.

Tárgy: Re: Zoey és Atalya találkozik... Vas. Jan. 10, 2010 4:52 pm

"A találkozás, egy új kapcsolat."

* Nem volt kedvem otthon ülni a szobámban, és a plafont nézni, és meglepőmódon olvasni sem volt kedvem. Ami nálam igen furcsa dolog. Végül elhatároztam, hogy túrázok egy kicsit. Ami nálam azt jelenti, hogy nem villámtempóban keresztül-kasul rohanok az erdőben, hanem emberi tempóban ismerkedem az erdővel, vagy csak emberi tempóban egyszerűen sétálok. Még az egyik nap találtam egy tisztást, így oda voltam hivatott eljutni, de a szél egy ember illatát hozta felém, aki éppen olvasott a tisztás kellős közepén. mintha csak mértanilag számolták volna ki.
Akkor azt hiszem ez a terv befuccsolt Jelenleg nem igazán volt kedvem beszélgetni. ritka, de előfordul. Ezért csak csendben körbe- körbe jártam a tisztást. Úgy is kinézhetett volna, mintha a prédámat figyelném meg, de nem ez volt. Aztán zajokra lettem figyelmes, és úgy tűnt a lány is felfigyelt rájuk. Ahogy a levegőbe szimatoltam, éreztem, hogy egy nagy szarvas közelít tisztás felé. Ez nem is nagyon zavart, ezért folytattam a sétát, de észrevettem, hogy a lány felé venné az irányt. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy véletlenül nem e támadná meg a lányt. tudom, hogy nem vadak, meg emberre támadó típusok, de rossz előérzetem volt. akkor láttam meg, hogy a lány teljesen megrémült, hallottam az eszeveszettül gyors tempóban verő szívét. Összeszedte a cuccait, és pechére, pont a szarvas felé haladt. Ez aztán a mázlista.. Gyorsan közéjük kerültem, és elijesztettem a szarvast, mielőtt gond lenne, de későn vettem észre a lányt, és fellöktem. Még szerencséje volt, hogy lassítottam, különben komolyabb baja is eshetett volna. Külsőleg csak pár apróbb horzsolást véltem felfedezni. Azon gondolkoztam, vajon tűnjek el innen, és higgye azt, hogy állattal ütközött, ami el is futott, vagy maradjak, és feleljek az eseteges kellemetlen kérdésekre. De nem bírtam itt hagyni, mikor láttam, hogy kicsit kába még. Nem is csoda. Elég nagyot esett. Úgy tűnt fél tőlem, mikor végre kinyitotta a szemét és rám nézett.
- Szia Atalya, én Zoey avgyok. - mondtam barátságosan.- Nagy mázlid volt, zajokat hallottam, és már csak azt láttam, hogy egy szarvas neked ment, gyorsan idejöttem hozzád. Minden rendben van veled? - mondtam a rögtönzött hazugságomat, ami majdnem meg is állta a helyét. Próbált mosolyogni, de látszott, hogy jobban megviselte a találkozás velem, mint látszott. - Hazakísérjelek? nem nézel ki valami fényesen. Ajánlottam fel neki segítségemet. mégis csak ez a legkevesebb.

Vendég

Zoey és Atalya találkozik... Michelletrachtenberg22_www.kepfeltoltes.hu_

“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

*Szép borús nap volt,nem hideg sőt kifejezetten kellemes,de borús.Elindultam az erődbe. Magányra vágytam,hogy nyugodtan tudjak olvasni. Anyám otthon épp tervez és a legújabb őrülete,hogy hangosan szóljon a zene miközben alkot. Szerinte így könnyebb,engem meg zavar...de mégis csak az anyám így nem mondhattam neki,hogy kapcsolja ki mert szétrobban a feje. Így idejöttem. Ezen a tisztáson még nem voltam,ugyanis a parkba vagy kávézókba szoktam olvasni járni,de most valamiért erre jöttem. Kíváncsi voltam. Sokan mondják,hogy az erdő veszélyes meg minden,de nem tartok semmitől. A tisztáson leültem törökülésbe és belemélyedtem a könyvembe. Már amikor megláttam a könyvesboltban akkor megtetszett, a címe: Varázslatok egy cseppben tulajdonképpen fogalmam sem volt miről szól,de a cím és a borító meggyőzött. Ahogy olvasni kezdtem tudtam jól válsztottam,szeretem az iylen mágikus,képzeletbeli lényes könyveket. Persze ezt nem hangoztatom,mert dilisnek hinnének,ami lehet hogy igaz is és lehet,hogy vannak akik így gondolkodnak rólam. Túlzottan nem érdekel,nekem sincsenek előítéleteim,másoknak miért vannak. Már eléggé belemélyedtem a könyvbe,amikor levélzörgés féle hangokat hallottam. Körülnéztem, sehol senki.
~Biztos csak képzelődtem.*gondoltam,amikor megint hangokat hallottam.~Na jó ennyire elmerültem volna hogy már képzelődöm?~kicsit megijedtem magamtól. Így felálltam és járkáltam egyet körbe-körbe. Semmit sem láttam és nem is hallottam. Visszaültem a könyvemhez és újra olvasni kezdtem, kis idő múlva újra hallottam a hangokat. ~Oké,elég volt az olvasásból,írány haza! Még a végén teljesen bedilizek.*fogtam magam és elindultam arra amerre jöttem. Nem kellett sokat mennem,de máris belémütközött valaki. Fogalmam sem volt ki az,de olyan gyorsan jött hogy én elvesztettem az ütközéstől az egyensúlyomat és a földre "pottyantam". Szédültem,a fejem pedig sajgott. ~Lehet,hogy valami óriási állat rohant belém? Ez lehetetlen.*mikor kótompulni kezdett a fájdalom,megkockáztattam,hogy kinyissam a szemem, és megállapítsam kivel ütköztem. Egy meseszép szőke lányt láttam,amint engem méreget. Úgy tűnt neki semmi baja. Megpróbáltam felállni, sokadszorra sikerült is. De még mindig szédültem. Azért erőt vettem magamon és kicsit remegő hangon de bemutatkoztam,ez nem volt az erősségem.*
-Szia. Atalya Ssstorm vvagyok.*próbáltam mosolyogni,de azthiszem csak egy fintor lett belőle.*