The Lion

Hm, hm... úgy látszik a mi jövendőbeli Edward - unkkal állok szemben!
Igen, én pontosan ezt vártam és nem csalódtam egy pillanatra sem.
Gratulálok, sok sikert, jó játékot...!
Előző szavaimból már nyilván kiderítetted, hogy
EL VAGY FOGADVA
De - és igen, már biztosan gyűlölsz de - még lenne valami...
Edward vérszerinti apjának neve Edward Masen volt. Ezt csak úgy
érdekesség képpen jegyzem meg, és szeretném, ha a megelőlegezett
bizalom fejében kijavítanád!
Előre is köszi, és figyelni foglak! ^^

Viszont addig is érezd jól magad és játsszál sokat-sokat-sokat... ^^

Üdv.: Bella

Edward Cullen

Ez vagyok én...



~ Karakter teljes neve: Edward Anthony Masen Cullen
~ Születési ideje: 1901.jún.20
~ S zületési helye: Chicago, USA
~ Faj: vegetáriánus vámpír
~ Nem: férfi
~ Kor 17
~Titulus: the Lion
~ Család:
~ Apa: Carlisle Cullen, orvos, 21 éves
~ Anya: Esme Cullen, 26 éves
~ Testvér(ek): Alice, Jasper, Emmett és Rosalie


~ Ki változtatott át : Carlisle
~ Képességem: Gondolatolvasás

~ Előtörténet:

1901. június. 20.-án láttam napvilágot a Masen család egyetlen gyerekeként. A poros kisvárosban Chicago-ban éltem szerető szüleim társaságában. Édesapám Edward, akiről a nevem is kaptam a város egyik kovácsa volt. Elizabeth édesanyám pedig otthon nevelt nagy szeretettel.
Erős, életvidám kisgyerek voltam. Nem okoztam különösebb fejtörést a szüleimnek, minden érdekelt. Nem voltunk egy gazdag család, iskolába nem jártam, édesanyám a helyi lelkészt fogadta fel tanításomra. Gyorsan vágott az eszem, a leckéket mindig megtanultam. Ebben a tempóban hamarosan a lelkészünk kedvence lettem. Ám minden jó véget ér egyszer. 15 éves koromban leégett a házunk, és sajnálatos módon Edward Masen bennégett a tűzben. Ezek után édesanyámmal földönfutóvá válltunk. Nem volt állandó otthonunk, a szomszédoknál, barátoknál és rokonoknál húztuk meg magunkat, kegyelemkenyéren éltünk.
Két kemény évet így húztunk le, amíg ez életem egy újabb fordulópontjához ért. Édesanyámmal együtt elkaptuk a spanyolnáthát. Állapotunk egyre rosszabbra fordult, a leközelebbi családtagok már teljesen lemondtak rólunk. Befektettek a kórházba a többi beteg közé, hogy békességben haljunk meg. Éreztem, hogy elérkezett a vég, hogy tudatlanul kell meghalnom. Elszomorított a tudat, hogy többet nem látom édesanyám csillogó szemét. Hetekig fetrengtem az ágyban, magas láz gyötört.
Itt ismertem meg dr. Carlisle Cullent, aki a legnagyobb szeretettel ápolt. Sajnos a sors úgy döntött, hogy nem ápolhat sokáig, mert meg kell halnom.

Három napig kínzó fájdalom gyötört. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Nem érzékeltem a külvilágot, csak a bennem égő fájdalmat. Aztán hirtelen vége lett. A fájdalom elmúlt és felébredtem. Egy nagy és díszes szobában tértem magamhoz, ahol Carlisle doki ápolt. Furcsa dolgokra lettem figyelmes magamon, mintha minden megváltozott volna. A látásom élesebb lett, a hallásom is javult, háromszor erősebbnek éreztem magam. Ami a legmegdöbbentőbb volt számomra az a hideg és kőkemény bőröm volt. Értetlenül álltam a dolgok elé. Carlisle elmesélte, hogy megmentett a haláltól, és vámpírrá tett. Elmagyarázta,. Hogy milyen fájdalmakkal, kínokkal jár ez az élet.
Ekkor már teljesen átjárta testem az ölni vágyás. Azért imádkoztam, hogy az utamba kerüljön valaki, akit végre megkóstolhatok. Tisztában voltam Carlisle kérésével, hogy szigorúan csak állatokat eszünk, de leterített a vágy.
Megszöktem otthonról, gonosz emberekre vadászni, azt gondoltam így könnyebb lesz nekem. De nem lett. Jó pár rossz embert megkóstoltam, de borzalmas lelkiismeret-furdalás gyötört, és szörnyetegnek tekintettem magam. Beláttam, hogy tényleg jobb, ha megfogadom apám tanácsait és áttérek az állatok vérére.
Úgy tértem haza, mint a kitagadott fiú, de apa jól fogadott. Megértette az érzéseimet, és minden erejével azon volt, hogy segítsen nekem.
Teltek az évek, és Carlisle kitartásának köszönhetően vegetáriánus vámpírrá váltam. Felvettem a Cullen nevet, de ragaszkodtam a régi nevemhez is. Így lettem: Edward Anthony Masen Cullen.
Nem barátkoztam meg vámpír létemmel, de próbáltam elfogadni magam.
Évek teltek el, és családunk újabb taggal bővült, Esme Anne Cullennel. Az én jóságos apám Őt is a halál torkából mentette meg. Azóta az édes fiúkként nevelnek engem.
Már teljesen megszoktam ezt az életet, és testvéreim is lettek. Alice meg Emmett Cullen, és Rosalie meg Jasper Hale. Egy nagy és tökéletes családként éltük mindennapjainkat. A boldogság mindenkire rátalálta Alicre Jasper személyében, míg Rosalire Emmett-ként. Úgy tűnt csak én kell életem végéig teljesen magányosan élnem. Persze szüleim megpróbáltak csinosnál csinosabb vámpírlányokat becserkészni nekem, de egyik sem felelt meg az elvárásaimnak.
Hosszú évek után következő lakhelyünknek az esős kisvárost, Forksot választottuk.
Itt vett ismét fordulatot az életem, mert megismertem azt a lányt, aki az egész világot jelenti nekem. Végre rátaláltam az igaz szerelemre Isabella Marie Swan személyében. Először persze tiltakoztam a saját érzéseim ellen, de hamarosan beláttam, hogy csak vele teljes az életem. Bár tudtam, hogy veszélyes dolog amit művelek, mégis vele maradtam.
A félelmem beigazolódott, amikor James a vérszomjas ragadozó vámpír rátámadt az életemre. A rögeszmémmé vált, hogy megvédjem Őt, és a családom életét is feláldozva küzdöttem az életéért. Szerencsére minden jóra fordult. Legalábbis egyenlőre.
Azt hittük most már gond nélkül élhetünk, de nem így történt. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy miattam meghalhat az, aki nélkül nem teljes az életem. Egy félresikerült szülinapi buli után eldöntöttem, hogy elmegyünk Forksból. A nem létező szívem is belesajdult a gondolatba, hogy egyedül hagyjam Őt, de így a helyes.
Távollétem srán megpróbáltam nyomkövetőnek állni, kevés sikerrel. Aztán kaptam egy hírt, hogy az én Bellám meghalt. Elöntött a düh és megfogadtam, hogy végetvetek életemnek, aminek nélküle már semmi értelme nincs. Elutaztam Volterraba és mindent elkövettem, hogy felhívjam magamra a Volturi klán figyelmét.
Ám a sors ismét kegyes volt velem, mert megmentette Bells és az én életemet is. Ekkor megfogadtam, hogy mindig mellette leszek, ha tetszik neki, ha nem.
Boldogságban, teltek a napjaink, és úgy éreztem, hogy itt a pillanat arra, hogy megkérjem Bellám kezét. Így is történt.
Életem legszebb napja volt, amikor felhúztam ujjára a jegygyűrűt.
És most itt vagyok, pár nap múlva hivatalosan is az enyém lesz. Örökre.


~Szerepjáték példa:
Azzal töltöttem az éjszakámat, hogy zenét hallgattam kedvenc előadóimtól. Közben valami nyugtalanító érzés töltött el. Megmagyarázhatatlan és furcsa érzés. Olyasmi mint amit akkor érez a vámpír, ha fontos dolog történik vele, és ez már önmagában is hihetetlen dolog. Mi történhet velem? Az elmúlt száz év alatt sem volt az életemben semmi említésre méltó dolog. Akkor miért pont itt, Forksban változna gyökereset az életem. Ez nevetséges, és igen, nekem nevetnem kell magamon.
Hátradőltem a kanapén és hallgattam a már megszokott ritmusokat, dallamokat, amik a Cd lejátszóm felől jöttek. Gondolataimba merülve próbáltam beleélni magam a zenébe és visszaemlékeztem a régmúlt időkre. Ilyenkor mindig furcsa dolog tölt el, leginkább azért, mert borzasztóan hiányolok valamit az életemből. Mégpedig a szerelmet. Soha egy vámpírlányt sem éreztem alkalmasnak, hogy befogadjam a családba, és vele éljem le vámpírságom hátralévő napjait. Persze a szüleim Esme és Carlisle sok nőt próbáltak szerezni nekem, eredménytelenül. Az első ilyen kiszemeltjük Rosalie Hale személyében érkezett meg szerény családi körünkbe, akit én a testvéremmé fogadtam, és aki később a bátyám felesége lett. Nagyon boldogok együtt és én soha egy percig nem irigyeltem Emmetet. Rose igazán szép, de nekem Ő csak a húgom marad. Második áldozatuknak az egyik Denali nővért szemelték ki. Vele nem is lett volna gond, csak annyi, hogy éppenséggel Ő sem az esetem. Amikor ezt bevallottam szeretteimnek végleg lemondtak arról, hogy feleséget keressenek.
Ilyen és efféle gondolatokkal érkezett el a reggel. Kikapcsoltam a már ezerszer meghallgatott zenét és lecammogtam az ebédlőbe, ahol már testvérkéim vártak. Elköszöntem anyától, és a testvér sereg társaságában megindultam a garázs felé. Amióta itt élünk Forksban már szokássá vált, hogy én hordozom a családot iskolába. Még mindig a tegnap esti érzések és gondolatok társaságában vezettem a gimi felé, közben meg bájosan elcsevegtem a mellettem ülő Alice-szel, akiről azt kell tudni, hogy folyton beszél. Leparkoltam a parkolóban, majd -már nem figyelve csacsogó hugicámra- beléptem a menzára és elfoglaltam rég megszokott helyem.
Most erősödött bennem az előbbi érzés. Nagy levegőt vettem, hogy végre lecsillapodjak, és ekkor furcsa dolog történt. Orromat megtöltötte egy ember illata. Olyan volt ez az illat, amivel legszívesebben betakaróztam volna. Elvesztettem a maradék eszem és én a gondolatokban olvasva próbáltam kideríteni, hol van a forrás. Kétségbeesetten olvastam a teremben ülők gondolataiban, hogy végre megtudjam mi történik velem. Szokás szerint mindenkinek kiderült legféltettebb vágya stb, de egy lánynak nem. A mellette ülő Jessica fejében olvasva sikerült megtudnom a nevét. Isabella Swan. Ez a név beleégett a gondolataimba, és az illata szívem legmélyéig hatolt. Azonnal rájöttem, hogy ez nem normális dolog, de már nem tudtam ellene tenni. Elkapott az éhség és minden testrészem átjárta.


~ Kinézet:

Magas, vámpírlétem köszönhetően fakóbőrszínű vámpír vagyok. Hajam színe bronzvörös, szemem színe változik. Ha éhség gyötör éjfekete, ha éppen nem vagyok szomjas aranyszínű. Azt mondják jóképű vámpír vagyok, persze ez természetemből adódik, hiszen minden vámpír emberfeletti szépséggel rendelkezik. Nem fontos számomra a lélegzés, de sokkal emberibbnek érzem magam tőle. Különleges képességem a gondolatolvasás, amivel nagyon nehezen barátkoztam össze, emelett a gyorsaságom miatt is híres vagyok.

~ Jellem:

Hát semmiképp nem a kedvességem miatt szeretnek, de ez csak a felszín. Hidegnek és érzéketlennek tűnök, de csak addig, amíg meg nem ismerik lényem igazi valóját. A szép külső érzékeny belsőt rejt. Az egyetlen nagy hibám, hogy nem ismerem fel a jó tulajdonságaimat, de a rosszakból többet is találok. Általában az eszemre hallgatok a szívem helyett, így sokszor veszélbe keverem szeretteimet.

~ Cél:
Mindenképpen szeretném, ha feleségül venné végre Bellát, a többi meg kialakul magától
~ Szeretem, mert:
zene, Bella, oroszlán.
~ Nem szeretem, mert: hogy vámpír vagyok

~ Ellenségek: a ragadozók többsége, Jacob Black.


~ Fontosnak tartom, hogy tudjátok:
nincs.

The Lion

fúh, de jól esik ezt írni...
Na, de félre vicc!
Nagyon tetszik az előtörténeted,
szép, jól megfogalmazott és hosszú...
De - és igen, sajnos van de -
nem fogadhatlak el. Egyenlőre. Miért is?
Mert az előtörténeted E/3 személyben van írva
ráadásul erős gyanúm van, hogy nem is Te írtad,
hanem a wikipédiáról van. És bármennyire is
tetszik a szerepjáték példád, ez mégsem elég
Edward karakteréhez. Kérlek, írd meg a történetét
is és a nagy része máris meg lesz! Így
járj el a külső, belső tulajdonságoknál is! ^^
A másik csak egy apró hiba. Mégpedig:
- Carlisle mindössze 21 éves biológiailag
- Esme pedig 26- dik életévében változott át.
Szóval... amint ezeket kijavítod efogadásra kerülsz! ^^
Addig is üdv: Bella

Edward Cullen

Ez vagyok én...



~ Karakter teljes neve: Edward Anthony Masen Cullen
~ Születési ideje: 1901.jún.20
~ S zületési helye: Chicago, USA
~ Faj: vegetáriánus vámpír
~ Nem: férfi
~ Kor 17
~Titulus: the Lion
~ Család:
~ Apa: Carlisle Cullen, orvos, kb.30
~ Anya: Esme Cullen, Ő is 30
~ Testvér(ek): Alice, Jasper, Emmett és Rosalie


~ Ki változtatott át : Carlisle
~ Képességem: Gondolatolvasás

~ Előtörténet:

Az Újholdban Edward egyre jobban félti Bellát és mintha félelmeit akarná beigazolni, Bella születésnapi buliján a lány megvágja az ujját és Jasper, akinek a legnehezebben megy a vegetáriánus lét, megtámadja. Hogy megvédje, egy hirtelen és átgondolatlan ötlettől vezérelve, elhiteti Bellával, hogy már nem szereti és tovább költözik a családjával, hátrahagyva az összetört szívű Bellát. Edwardnak nehezen megy az élet Bella nélkül, sokszor lesz letargikus a számára hihetetlenül hosszúnak és értelmetlennek tűnő élet kilátásától. Miután Rosalie tévesen arról értesíti, hogy Bella öngyilkos lett, Edward elutazik Olaszországba egy vámpírtársasághoz, az ún. Volturikhoz, akik rendőrként ügyelnek a vámpírok társadalmában az egyetlen szabály (az emberek nem tudhatnak a vámpírok létéről) betartására. Megkéri őket, hogy öljék meg. Miután kiderül, hogy az információ téves volt, Alice visszamegy Forksba, hogy együtt állítsák meg Edwardot. Még időben utolérik őt, de találkoznak a Volturikkal, akik megígértetik velük, hogy Bellát át kell változtatniuk vámpírrá, hogy a jövőben Edward ne akarjon hasonlóakat kérni tőlük. Amennyiben nem teszik meg, végeznek Bellával. A trió megfogadja, hogy betartják az ígéretüket, majd visszaindulnak Forksba. Másnap, immár Forksban, Bella otthonában mondja meg Edward Bellának az igazat: hogy mindig is szerette és csak a biztonságáért tette, amit tett. Majd a lány bocsánatát kéri. Bella természetesen azonnal megbocsájt és úgy folytatják a kapcsolatukat, mint Edward elutazása előtt. Bella sikeresen rábeszéli Culleneket, hogy szavazzanak a sorsa felől. Edward és Rosalie kivételével mindenki az átváltoztatása mellett szavaz. De Edward később beleegyezik azzal a feltétellel, hogy átváltoztatja Bellát, de előbb menjen hozzá feleségül.
Az Eclipse-ben Bella azzal a feltétellel fogadja el Edward házassági ajánlatát, hogy míg ő halandó, együtt töltenek egy éjszakát, természetesen csak az esküvő után. Edward megérti, hogy mennyire fontos ez Bellának és beleegyezik. Közben a Cullenek nyomokra bukkannak, amik elvezetik őket Victoriához. A nő új vámpírokat teremt, hogy sereget hozzon létre belőlük, mivel feltett szándéka hogy megbosszulja James halálát és megölje Bellát. Újonnan kötnek békét Cullenék az őslakos vérfarkasokkal, egészen pontosan Sam Uleyval és Jacob Blackkel. Bár Bella aggódik, hogy tartós lesz-e a béke, mivel rájön, hogy Jacobnak, aki akkor is mellette volt mikor Edward elhagyta, sokkal többet jelent, mint egy barát. Végül is Edward megöli Victoriát, és ha bár nehezen is, de elfogadja, hogy Bella és Jacob barátok. A harc után tudatosul ismét Bellában, hogy Edward az életében a legfontosabb. Edward felveti, hogy esetleg még esküvő előtt együtt lehetnének, de Bella visszautasítja. Mindent a helyes sorrendben akar csinálni: előbb meg akar házasodni, hogy szülei és ismerősei megnyugodhassanak, hogy jó kezekben van, majd csak vámpír családja, a Cullenek tudtával, az ő segítségükkel vámpírrá válni.
A Breaking Dawnban Edward és Bella már férj és feleség. A nászútjukat egy kis szigeten, Esme szigetén töltik, amit Esme kapott ajándékba Carlisle-tól. A mézesheteiken esik Bella teherbe és a hihetetlen gyorsasággal növekvő fél-ember, fél-vámpír magzat nagyon ront Bella egészségén. Edward megpróbálja abortuszra rávenni, hogy mentse az életét. De Bella hajthatatlan, mert nagyon ragaszkodik még meg nem született gyermekéhez és kitart a szülés mellett. Edward akkor enyhül meg, mikor meghallja a gyereke gondolatait és rájön, hogy a baba egyáltalán nem akar ártani Bellának és nagyon szereti őt. Bella a szülés miatt a halálán van, de Edward a kislányukat is sikeresen megmenti és beadja Bellának a mérget, ami után elkezdődik a fájdalmas átalakulása. Miután egy Irina nevű vámpír tévesen azt hiszi Renesmeeről, hogy vámpírgyerek, a Volturik megérkeznek, hogy végezzenek vele és Cullenékkel is. De Bella és Edward a családjuk segítségével bebizonyítják, hogy Renesmee senkire nem jelent veszélyt. Miután a Volturik távoztak Forksból, Bella és Edward végre nyugodtan folytathatták életüket a lányukkal.


~Szerepjáték példa:
Azzal töltöttem az éjszakámat, hogy zenét hallgattam kedvenc előadóimtól. Közben valami nyugtalanító érzés töltött el. Megmagyarázhatatlan és furcsa érzés. Olyasmi mint amit akkor érez a vámpír, ha fontos dolog történik vele, és ez már önmagában is hihetetlen dolog. Mi történhet velem? Az elmúlt száz év alatt sem volt az életemben semmi említésre méltó dolog. Akkor miért pont itt, Forksban változna gyökereset az életem. Ez nevetséges, és igen, nekem nevetnem kell magamon.
Hátradőltem a kanapén és hallgattam a már megszokott ritmusokat, dallamokat, amik a Cd lejátszóm felől jöttek. Gondolataimba merülve próbáltam beleélni magam a zenébe és visszaemlékeztem a régmúlt időkre. Ilyenkor mindig furcsa dolog tölt el, leginkább azért, mert borzasztóan hiányolok valamit az életemből. Mégpedig a szerelmet. Soha egy vámpírlányt sem éreztem alkalmasnak, hogy befogadjam a családba, és vele éljem le vámpírságom hátralévő napjait. Persze a szüleim Esme és Carlisle sok nőt próbáltak szerezni nekem, eredménytelenül. Az első ilyen kiszemeltjük Rosalie Hale személyében érkezett meg szerény családi körünkbe, akit én a testvéremmé fogadtam, és aki később a bátyám felesége lett. Nagyon boldogok együtt és én soha egy percig nem irigyeltem Emmetet. Rose igazán szép, de nekem Ő csak a húgom marad. Második áldozatuknak az egyik Denali nővért szemelték ki. Vele nem is lett volna gond, csak annyi, hogy éppenséggel Ő sem az esetem. Amikor ezt bevallottam szeretteimnek végleg lemondtak arról, hogy feleséget keressenek.
Ilyen és efféle gondolatokkal érkezett el a reggel. Kikapcsoltam a már ezerszer meghallgatott zenét és lecammogtam az ebédlőbe, ahol már testvérkéim vártak. Elköszöntem anyától, és a testvér sereg társaságában megindultam a garázs felé. Amióta itt élünk Forksban már szokássá vált, hogy én hordozom a családot iskolába. Még mindig a tegnap esti érzések és gondolatok társaságában vezettem a gimi felé, közben meg bájosan elcsevegtem a mellettem ülő Alice-szel, akiről azt kell tudni, hogy folyton beszél. Leparkoltam a parkolóban, majd -már nem figyelve csacsogó hugicámra- beléptem a menzára és elfoglaltam rég megszokott helyem.
Most erősödött bennem az előbbi érzés. Nagy levegőt vettem, hogy végre lecsillapodjak, és ekkor furcsa dolog történt. Orromat megtöltötte egy ember illata. Olyan volt ez az illat, amivel legszívesebben betakaróztam volna. Elvesztettem a maradék eszem és én a gondolatokban olvasva próbáltam kideríteni, hol van a forrás. Kétségbeesetten olvastam a teremben ülők gondolataiban, hogy végre megtudjam mi történik velem. Szokás szerint mindenkinek kiderült legféltettebb vágya stb, de egy lánynak nem. A mellette ülő Jessica fejében olvasva sikerült megtudnom a nevét. Isabella Swan. Ez a név beleégett a gondolataimba, és az illata szívem legmélyéig hatolt. Azonnal rájöttem, hogy ez nem normális dolog, de már nem tudtam ellene tenni. Elkapott az éhség és minden testrészem átjárta.


~ Kinézet:

Magas, fakó bőrszínű, tinédzserforma fiú. Haja színe bronz, szeme színe változik: ha nemrég vadászott, aranyszínű, ha dühös vagy szomjas, éjfekete. (Emberként még zöld színűek voltak a szemei.) Jóképű, erős és gyors, mint egy szuperhős. Az illata és a hangja roppant megnyerő, annyira, hogy Bellát is teljesen a hatása alá vonta. Az Alkonyatban elmagyarázza Bellának, hogy nem feltétlenül szükséges lélegeznie, de anélkül nem érezné jól a szagokat. Más vámpírokhoz hasonlóan nem tud aludni. A Cullen családban Edward a leggyorsabb, mégsem ez a legfontosabb képessége: képes olvasni mások gondolataiban. Egyetlen kivétel van képessége alól: Bella Swan. Később kiderül, hogy Bellát már emberként is képessége védte meg.

~ Jellem:

Edward elsőre hidegnek és érzéketlennek tűnhet,de ugyanakkor sokan félre ismerik.Átváltoztatása óta szörnyként tekint magára és nem hajlandó felismerni számtalan jótulajdonságát.Erős,mert ellen tud állni a bella vére keltette kísértésnek.Okos,mert biológia szakos osztályba jár,emellett jártas az élet dolgaiban.Kedves,érzékeny és ha valakit megszeret (lásd: Bella) azt nem tudja elengedni.Sokszor inkább az eszére,mint a szívére hallgat.Fél,de inkább csak önmagától.Attól,hogy mi van ha nem képes megálljt parancsolni az ösztöneinek és veszélybe sodorja Bellát.Mert ez a lány az élete...


~ Cél:
Mindenképpen szeretném, ha feleségül venné végre Bellát, a többi meg kialakul magától
~ Szeretem, mert:
zene, Bella, oroszlán.
~ Nem szeretem, mert: hogy vámpír vagyok

~ Ellenségek: a ragadozók többsége, Jacob Black.


~ Fontosnak tartom, hogy tudjátok:
nincs.