Csak feküdtem és néztem ahogy a lemenő nap vörös díszbe öltözteti az alatta elterülő hatalmas kékséget. Már most éreztem, hogy ez a néhány nap, amit itt fogok eltölteni kedvesemmel együtt, a világ legszebb időszaka lesz. A szél kicsit erőteljesebben kezdett fújni, de ez a szellő, csak nyugtató hatással volt rám. Széles mosoly terült el az arcomon és kezem a fejem alá helyeztem, hogy még jobban belássam az óceán hátát. Már most imádom itt. Azt hiszem még a mindennapos napsütés sem fog zavarni. Aki ismer az tudja jól, hogy amikor a nap fénye a testemre süt csillogni kezdek, mintha valami ékszer lennék. Egy tárgy amit ide-oda lehet dobálni. Viszont amióta megismertem Bellát, már ez sem zavar. Amióta velem van semmi sem zavar. Kivéve egy két dolgot. Például, hogy néha olyan kényszer tör rám, hogy megkóstoljam a vérét, vagy például az, hogy a fejébe vette, hogy szörnyeteggé akar válni. A legszörnyűbb minden közül az , hogy élveznem kell egy büdös korcs társaságát, aki mellesleg a feleségem legjobb barátja. Na bumm....
De mindezeket leszámítva azt hiszem, hogy én vagyok a földkerekség legszerencsésebb vámpírja, mert egy olyan nő a feleségem, aki mindenét feláldozza azért, hogy velem legyen. Ez nem minden esetben jó, viszont vannak előnyös oldalai is. A rózsaszín fellegek egyre sűrűbben gyülekeztek a fejem fölött, de kivételesen még ez sem zavart. Az oldalamra fordultam és tekintetem átsiklott a naplementéről kedvesem arcára, aki megszeppenve állt a homokban. Elfojtottam egy nevetést és a fülem vakargatva válaszoltam a kérdésére.
- Biztosan azt szeretnéd, hogy veled menjek? Szeretném, ha egyedül fedeznéd fel az Esme sziget szépségeit.
Akarattal ejttem ki a sziget nevét a számon, és fürkésző tekintettel figyeltem nejem arcát. Felpattantam a helyemről és odasétáltam mellé, átkaroltam a derekát és a fülébe suttogtam.
- Ha szeretnéd veled megyek.
Apró puszit nyomtam a nyakára és belélegeztem a világ legfinomabb és legfontosabb illatát. Azt az illatot amely már az életet jelenti nekem. Ez a nő akit itt karolok, az elvesztett életem egyetlen örömteli dolga, és az a tudat, hogy elfogadott engem ilyen szörnyként még fontosabbá tette a számomra.
Mi vagyunk a szépség és a szörnyeteg.

Végre...végre...végre. Még mindig alig tudom elhinni, hogy Bella a feleségem lett. Úgy érzem, hogy ezzel minden álmom teljesült és többé semmit sem kívánok, mert amire szükségem van az itt ül mellettem a csónakban. Ha élő ember lennék a szívem biztosan már rég kiugrott volna. Csak ültem és néztem ahogy a szél lobogtatja a haját. Ennél szebb látványban még soha nem volt részem.
- Biztosan tetszeni fog ahová megyünk.
Még most sem árultam el neki, hogy hová megyünk, hogy igazi meglepetésként érje őt. Bár nehéz volt titkolni az én kíváncsi szerelmem előtt, de azt hiszem sikeresen átmentem ezen a próbán. A csónak lassan ringott a víz tetején, a nap kikandikált a felhők mögül és a szél kellemesen fújt. Közelebb araszoltam kedvesemhez és kisimítottam egy hajszálat a szeméből. Arcomat az övéhez nyomtam és beszívtam édes illatát, ami a szél hatására még édesebb volt.
- Szeretlek! - Mondtam és megcsókoltam az ajkát.- Azt akarom, hogy boldog legyél. Mindig.
A csónak lassan megérkezett, és kiugrottam a homokos partra, hogy kihúzzam a csónakot a nagy kékségből. Kisegítettem a feleségem a szállító járműből és magamhoz öleltem.
- Megérkeztünk.
Legszívesebben még jobban szorítottam volna magamhoz és soha nem engedtem volna el, de helyette hagytam, hogy körbenézzen a szigeten, hiszen néhány napig ez lesz az otthonunk.
- Arra találod a házat –mutattam a kuckó felé-, ez az egész sziget pedig a kert.ú
Hangosan felnevettem és leültem egy pálmafa árnyékába. Hátradőltem a ropogós homokon és kezem ellenzőként a szemem elé emeltem.
- Nézz körbe, itt várlak.
Kicsit zavart ez a rettentő hőség, de mivel már házas ember vagyok meg kell szoknom, hogy másra is figyelnem kell. Bella mellett ezzel nincs gond, de azért még mindig szokatlan, hogy ezentúl minden éjjel a mellettem fekvő test álmát vigyázhatom. Tudom és érzem, hogy soha nem fogom megbánni ezt a döntést. Még akkor sem ha időközben rájön, hogy már nem szeret, sőt még akkor sem, ha időközben beleszeret abba a... Tudom, hogy életem végéig szeretni fogom, és miatta szívesen jutok a pokolba, ha az az ára, hogy mellettem legyen.