Az igaz szerelem határtalan. ( Bella és Edward.) / LEZÁRT /

Look after my heart...

Valami hatalmas megnyugvás lett úrra rajtam, amikor hallottam szíve zakatolását. Nemcsak azért nyugodtam meg, mert biztosan tudom, hogy szeret, hanem azért is, mert érzem, hogy van egy kis lelkiismeret furdalása. Élveztem, ahogy magához szorít, és ahogy ajka az enyémhez ér. Minden porcikám kívánta ezt a csókot, és most én is azt akartam, hogy soha ne érjen véget. Minden gondomat, és bánatomat kiverte a fejemből, hogy újra csak a jóra emlékezzem.
Kezemmel átöleltem a nyakát, és már majdnem úrrá lett rajtam a vágy, amikor elhúzódott. Azt hittem, hogy most kezdődnek csak a bajok, de nem. Egy nagy ásítással koronázta meg az esténket. Akaratom ellenére is elnevettem magam. Figyeltem, ahogy bebújik a takaró alá, és azt kívántam bárcsak sose lenne vége ennek a napnak. Ledőltem mellé a puha ágyra és a takar fölött átöleltem. Fejem az övére támasztottam, és szótlanul szívtam be az illatát, ami újra és újra magával ragad, bilincsbe ver és soha nem enged el.
Behunytam a szemem, hogy még jobban beleéljem magam az érzések fergetegébe.
Szavaira nem válaszoltam, hiszen véleményem szerint a tett többet mond minden szónál. Legszívesebben belesuttogtam volna a fülébe, hogy mennyire szeretem, de erre még lesz jó pár évünk, nem kell elsietni.
Néztem, ahogy lecsukja a szemét és elmerül az álmok tengerében. Már éppen készültem, hogy elmegyek, amikor kinyitotta a szemét és ijedten nézett rám. Rámosolyogtam és megnyugtató puszit nyomtam a homlokára.
- Nyugodj meg, semmi baj, itt vagyok.
Tovább figyeltem, ahogy végre elalszik, hallgattam szívem egyenletes dobogását.

Úgy másztam ki az ágyból, hogy ne vegye észre. Az éjjeliszekrényéhez léptem és előkotorásztam egy lapot, meg egy írószert. Gyors mozdulatokkal egy levelet véstem rá.

Holnap küldöm Alicet, hogy elvigyen ahoz a...Jacobhoz. Négy nap múlva látjuk egymást. Alig várom, hogy a feleségem legyél. Ne feledd szeretlek!
Vigyázz a szívemre, otthagytam nálad!
Egy utolsó pillantást vetettem kedvesemre, és kiugrottam az ablakon.

Az igaz szerelem határtalan. ( Bella és Edward.) / LEZÁRT / Image-4DAF_4B6C5A62

* A szívem a torkomba dobogott, miközben akaratlanul is felsejlett
előttem ismételten egy gyönyörű, vörösesszőke vámpírnő, amint...
Áhh, nézni sem bírtam! Inkább lehajtott fejjel, szomorúan mustráltam
az ágytakarót. Edward annyi ideig késett a válasszal, hogy megijesztett...
Magamban már elképzeltem - akármennyire fájdalmasan is - mi jön ezután.
Bár nem voltam képes felkészülni rá, és igazság szerint Edward-ból is
nagyon minimálisan néztem volna ki egy ilyet.
De - és igen, mindig van de - egyszer már elment. Szomorú, fáj, és
igyekszem elfeledni, de így van! Akkor még azt hittem, azért mert nem
feleltem meg neki. Mikor igazából csak a testi épségem volt a mérvadó. Mintha...
... mintha a kapcsolatunk egy sor képtelen tettre, ötletre és szituációra épülne!
Mikor először megfosztott ragyogásától, mikor elvette tőlem az életet - és én mégsem
haragudtam rá, ami hiba volt egyes farkasok, apák szerint - azt is azért
hittem el, mert sosem volt értelme annak, hogy Ő engem szeressen...
Pont úgy, mint ahogy az Isten sem a földön keresi párját, a tökéletes nem szereti
a rangjához méltatlant, és... az oroszlán nem szeret bele a bárányba... vagy mégis?
Akkor szívem minden vágya volt hinni ennek az ellenketzőjében. Botorság volt, felelőtlenség.
És mégis szinte eszelősen boldogan tűrtem a halált, melyet Ő szánt nekem, akaratán kívül,
mert ez Edward örömét szolgálta!
Akkor szinte mellkason vágott a megleopetés, miszerint mégis csak én kellek neki, változatlanul
szeret, velem akar lenni... ez olyan dolog, melyet mindenki kívánna magának. Mint mikor a
halandó csodálja az eget, a napot, vagy ami még jobb, a Holdat, s arra gondol: e szépségnek nyomába
sem érhet semmi ember alkotta csoda, semmi, amit a természet adott és semmi, amit röghöz kötött
elméjével el tud képzelni. Én is így éreztem, mikor Edward-ra néztem...

Hirtelen megrettentem az idő közben köztünk támadt űrtől, fizikai távolságtól...
Az előbb még itt üllt mellettem, tudom, hisz éreztem a testéből áradó hideget. És most...?
Megborzongtam a testemen átzuhanó gondolatra, mely elhatolt minden porcikámba. Mely
gyilkos fegyver mindenütt, ahol szeretet van, ahol szerelem ízesíti a levegőt. Ez a gondolat
épp elég egyszerű volt ahhoz, hogy megbénítson. Most véget vet mindennek...!
ÚRISTEN!
De ajkain nem ezek a szavak távoztak. Valami teljesen mást mondott. Ami pillanatok alatt felolvasztotta hitetlen
belső vázamat. A kérdése úgy ért, mint valami villámcsapás. Bár célozna a balszerencsém kissé jobban néha...
Bűnbánó, vörös arccal figyeltem, ahogy szemeiben megróvó indulatokkal vissza mászott mellém, és
hűvös kezei közé fogta arcomat. Egy pillanatra teljesen kiment a fejemből, hogyan is kell lélegezni... aztán...*
- Köszönöm, drágám... * suttogtam, majd egy apró, megsemmisült sóhajjal hozzá hajoltam és nagyon lágyan, nagyon
finoman megcsókoltam. Most nem akartam húzni a cérnát, csak épphogy megfeszítettem. Ebbe még nem halunk bele...
Mikor ajkaink ugyan kelletlenül, de szétválltak nagyot ásítottam, bár akaratlanul történt.*
- Azt hiszem.. kicsit elfáradtam...
* Motyogtam. Elfészkeltem magam a takaró alatt és hűvös testéhez simulva lehunytam a szemeimet.
Már fél lábbal toporzékoltam öntudatlanságom peremén, mikor felriadtam és kissé rémülten hajoltam el. Igen, Edward
még mindig itt van...*
- Szeretlek. És... sajnálom... * suttogtam, majd ismét karjaiba veszve elnyomott az álom...*

Az igaz szerelem határtalan. ( Bella és Edward.) / LEZÁRT / Robkris_www.kepfeltoltes.hu_

I LOVE YOU

Jacob Black járt az eszemben. Ostobának érzem magam, hogy olyasmire akarom rávenni szerelmem, amit sem Ő, sem pedig én nem akarunk. Ennek egyetlen oka van, mégpedig, hogy nem akarom a házasságomat konfliktusokkal kezdeni. Bár valószínű, hogy Bells apja soha nem fog szeretni, de talán mégis könnyebben nézné a házasságunkat, ha a menyasszonyom kibékülne a farkas barátjával. Akármennyire is a látogatás ellen vagyok, most én kell beadjam a derekam. De ez most fordul elő először, és soha többet. Nem fogom a feleségemet a kutyák közelébe engedni, úgyhogy Jacob vésse jól az eszébe. Ha látni akarja a barátját kénytelen lesz egy vámpírokkal teli házba jönnie. Remélem ezt soha nem fogja megtenni.
Teljesen belefeledkeztem a gondolataimba, közben meg gépiesen círogattam szerelmetesem arcát, nyakát és minden apró szögletét. Csak élveztem, hogy mellettem van, hogy beszívhatom imádott illatát.
Láttam rajta valami furcsát, valamit amit ritkán látok rajta. Pontosabban még sosem láttam. Felkönyököltem, és az arcát fürkészve próbáltam rájönni mire gondolhat, és ismét azt kívántam bárcsak olvashatnék a gondoltaiban.
Évszázadok óta utálom ezt a képességem, de most mégis azt kívánom, hogy bár működne a menyasszonyomon is. A jelenbe hitvesem szavai rángattak vissza. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy kételkedik bennem. Ennyi együtt eltöltött év után is képes kétségbe vonni a hűségemet. Ez még nekem vámpírnak is sok. Kiugrottam az ágyból és egyenesen a falig hátráltam.
Szememben jól látható volt a hitetlenség és csalódottság . Azért valahol bennem egy kis öröm is bujkált, hiszen a féltékenysége azt bizonyítja, hogy szeret.
Súlyos néma percek után megszólaltam, halkan beszéltem, de hallani lehetett az őszinte csalódottságot a hangomban.
- Hogy gondolhatsz ilyent? Nem bizonyítottam már be a szerelmem és a hűségem?

A szerelem még belőlem is bolondot csinál. Hiába van bennem csalódás a menyasszonyom felé, mégis apró léptekkel közeledtem vissza hozza. Lekuporodtam az ágyra és megfogtam a kezét.
- Honnan veszed, hogy van más nő?
Olyan közel hajoltam, amilyen közel csak lehetett, és fejét a kezem közé fogtam.
- Isabella Marie Swan...nekem te vagy az egyetlen nő az életemben. Hidd el megelékszem veled is, te jelented nekem az univerzumot. Már csak miattad érdemes léteznem.

Az igaz szerelem határtalan. ( Bella és Edward.) / LEZÁRT / Image-2C5D_4B6B0846

* Charlie felbukkanása hideg zuhanyként hatott lángoló kedélyeimre. Sóhajtva tűrtem,
ahogy leült mellém az ágyra, s gondolatban elképzeltem, vajon kényelmetlen-e Edward-nak
ez a testhelyzet.*
~ Hát remélem, az! ~
* Puffogtam magamban. Még mindig nem tudtam kérdőre vonni, és haragudtam is rá, amiért
ilyen aljasul kihasználta csúfosan kevés emberi önuralmam. Annyi biztos, ezt nem hagyom annyiban...
Szemeim előtt felsejlett Margaret Teacher, alias a " Vaslady " és nem állhattam meg
mosoly nélkül. Isten, sőt, Ördög óvja Edward-ot attól, hogy a házasságunk egy nő jogokért harcoló, soviniszta
vámpírt faragjon belőlem.
Nos, igen... vámpírt...
Ami azzal jár, hogy szakítok egész eddigi életemmel. Edward kedvéért, a vele töltött időért nem is bántam,
de a másik oldalon ott volt Charlie, Renée, ember barátaim és Jacob is.
Ezúttal erősebbnek tűntem fel annál, mintsem elharapódzni hagyjam ezeket a mérgező gondolatokat. Különösen, hogy
Apa már szóra is nyitotta a száját, én pedig össze gömbölyödve hallgattam. Sejtettem, mi következik, de reméltem,
van Charlie Swan rendőrfőnökben, apában és jó barátban annyi tapintat, hogy nem zargatja egyetlen
leánygyermekét ilyen dolgokkal négy jelentéktelen nappal az esküvője előtt. Nos, úgy látszik, tévedtem...
Meredten, kényelmetlenül fészkelődve hallgattam a kis prédikációt. Igyekeztem minden értelemben lehűteni elmém
egy ilyen beszélgetéshez, bár reméltem, nem fog sokáig tartani. A puszta gondolatra is kivert a víz, hogy akár csak
10 másodpercig is Jacob Black-ről kelljen beszélnem. Charlie sem tud az SMS-ről, ez világos, mint a vakablak...
Azonban mikor oda lyukadtunk ki, hogy " Jacob mindig mellettem volt " idegesen, füstölögve Charlie szavába vágtam.*
- Nincs sok kedvem erről beszélni, Apu. Fáradt vagyok és nyúzott, ráadásul...
* De Charlie folytatta, mintha mi sem történt volna. Rám jött a hányinger. Mert tudtam, Edward mindent hall.
És azzal is nagyjából ennyire tisztában voltam, ha nem jobban, mit érez most...
Mikor Apu szemrebbenés nélkül beszélt tovább úgy döntöttem, minél gyorsabban véget kell vetnem a " szülői értekezletnek "
mielőtt Edward-nak vet véget a bűntudat!
- Persze... * morogtam, mikor a látogasd meg! téma is előkerült. Na, igen Apa, más vágyam sincs, mint utálatos,
önutálat gerjesztő kamasz farkasok után rohangászni 4 nappal az esküvőm előtt. Brrr...*
- Jó éjt, Apa! * hadartam kissé feszültebben a kelleténél, mikor a " szeret téged " is előkerült a " Hogyan készítsük
ki nagy esemény előtt álló lányunkat még jobban! " zsákból, a'la Charlie Swan.

Hagytam, hogy becsukja az ajtót, majd sóhajtva hátra vetettem magam az ágyon és a plafont bámulva úgy éreztem,
mentem rám tör a sírás. Edward már ott is volt mellettem, hamuszürke, rezzenéstelen arccal neki vetette hátát
a falnak. Rögtön tudtam, mit tettek Charlie szavai. Ismertem ezt az arcot. Túlságosan jól, a múltamból, és reméltem,
a jövőmben már nem fogok találkozni vele.
Azonban mikor Edward megszólalt végleg elszakadtak a cérnák. MIÉRT AKARJA MINDENKI, HOGY MEGLÁTOGASSAM JACOB-OT?!
Durcásan fölültem hozzá és éles tekintettel végig mértem az arcát.*
- Erre semmi szükség, Edward. nem megyek Jacob-hoz. Nem megyek meglátogatni. Nem fogok bolondot csinálni magamból
az esküvőnk előtt... * hadartam ellent mondást nem tűrően, ám az SMS-t inkább kicenzúráztam belőle. Annak tényleg
nem lenne jó vége, ha Edward megtudná.
Azonban a szavai, s ez az egész helyzet felébresztettek bennem valamit, ami belém folytotta a szót. Jó időre...
Így csak kővé vállva tűrtem, ahogy betakart, ahogy símogat, bár igazándiból nem is éreztem. A csókjai
leperegtek a homlokomról, ahogy a vallomása is vissza pattant dobhártyámról.
Egy ideig letromfoltam magam, mondván: ez képtelenség, Edward nem tenne ilyet...
Ám nem bírtam magammal. Végül mégis kibukott belőlem.*
- Ki a másik nő?
* Hangom elfúlt, ahogy feltettem ezt az egyszerű, mégis gyilkolásra született kérdést. Melyet csalódott feleségek,
anmyák, vagy esetünkben menyasszonyok tesznek fel párjuknak, mikor az már oly' gyanúsan viselkedik, hogy
mással indokolni sem lehet. Ez is egy ilyen helyzet volt...
Hisz miért is akar elmenni Edward négy nappal az esküvőnk előtt, miért akar rásózni Jacobra ilyen... nem is tudom, hogyan?
Miért, ha nem azért, hogy ne keressem, amíg Ő elszórakozik valahol egy csodaszép, kemény bőrű vetélytársammal...*

Az igaz szerelem határtalan. ( Bella és Edward.) / LEZÁRT / Na_www.kepfeltoltes.hu_

Az őszinte szeretet sokszor kényszerül olyan igazságot mondani, mely neki jobban fáj, mint annak, aki konok szívvel hallgatja.

Az ágy alatt hasaltam és ittam magamba Charlie gondolatait. Éreztem, ahogy leül az ágyba és lesüpped a súlya alatt az matrac. Gondolataiból tisztán kivettem, hogy Jacobrol akar beszél Bellsel.
Kezemet ökölbe szorítottam, és halk morgást hallattam. Szerencsére a leendő apósom nem hallotta meg, mert Ő is szólásra nyitotta a száját.
- Nézd Bella! Tudom, hogy most az esküvődre készülsz, és nagyon lefoglal, de kérve kérlek, hogy ne hanyagold Jacobot. Nem érdemli meg tőle. Ne feledd el, hogy Ő mindig melletted volt.
Szavaitól ismét rámtört a bűntudat. Akárhányszor próbálom elfelejteni régi baklövéseimet, valaki mindig szóba hozza. Behunytam a szemem és megpróbáltam nyugalmat erőltetni magamra, már csak azért is, hogy ne bánjam meg a mai döntésemet, azt, hogy idejöttem. Tovább hallgattam a rendőrfőnök szavait.
- Látogasd meg Bells, hidd el nem bánod meg.
Megpróbáltam nem figyelni haragos gondolataira, amik felém irányultak. Az ágy újra visszakapta eredeti formáját, mikor a férfi felállt. Léptei zaját a szőnyeg elverte ezért még tisztán halható volt az utolsó szavai.
- Szeret téged!
Azzal sarkon fordult és kilépett a szobából. Próbáltam szenvtelen arccal előmászni a rejtekhelyemről, de persze az én Bellamat, már nem lehet becsapni. Rezzenéstelen arcal nekidőltem a falnak, és megszólaltam. A saját szavaim még az én számomra is ismeretlenül és hihetetlenül hangzottak.
- Igaza van! Holnap megkérem Alicet, hogy vigyen el a határig. Beszélned kell vele.

Felemeltem az ágyán a takarót, és betessékeltem a puha párnák közé.
- Most aludj, mert holnap kemény napod lesz.
Mikor elhelyezkedett a paplan alatt mellé dőltem, és ujjaimmal az arcát círogattam. Azt a gyönyörű arcot, amely az egész világot jelentette nekem. Gondolataim messze jártak, csak Charlie szavaira tudtam gondolni.
Jacob szereti Bellat, ezen semmi nem változtathat. Még én sem.
Ez a gondolat szívem legmélyéig hatolt. Bár tudom, hogy a mellettem fekvő hölgy engem szeret, csakis engem van bennem némi félelem. Megmagyarázhatatlan és furcsa félelem.
Bella fölé hajoltam, és apró puszik sorozatát nyomtam a homlokára.
- Szeretlek!
Ki kellett mondanom, hogy tudja, és így nekem is könnyebb. Most, hogy megerősítettem szerelmemmel a haragom és gyűlöletem.

Az igaz szerelem határtalan. ( Bella és Edward.) / LEZÁRT / Image-97E3_4B69A64D

* Igazság szerint többször is elpróbáltam magamban, milyen is lesz viszont látni Őt
ennyi idő után. Elképzeltem, milyen illata lesz, milyen lesz a mosolya, mely eddig is
leggyönyörűbb képzelgéeim oszlopos tagját képezte, s miképp fog megszólalni. Vajon
úgy siet-e majd énhozzám, mint eddig vagy vár, s húzza az időt, mígnem az éjszakában
felkerekedve már épp neki indulnék a Cullen-ház felé, s akkor jön meg? Megint előre
megfigyel mindent, Charlie minden gondolatát szívszorító pontossággal kielemzi, mire
eljön az idő és felmászik ide?
Rémület mennyi és hány féle képp fantáziáltam a viszontlátás öröméről. Mint a gyermek,
ki az ünnep miatt új ruhát kapott, de még nem vehette fel, még tiltják neki a felnőttek.
Azonban ezekben a pillanatokban nem akartam a múltra gondolni, arra, ahol még nem
ölelt a karjaiba, ahol még egyedül voltam, bár csöppet sem magányosan. Hisz' itt van és volt
nekem minden üres pillanatomban Szerelmem családja...
Kavicsok közt is akad néha aranyrög, s a Cullen család csupa-csupa ilyen értékes drágakövet foglalt
magába.
kezdjük talán a maggal, Carlisle-lal, aki Edward-ot és mindőjüket átváltoztatta. Őrá mindig is
tisztelettel néztem, többek közt ember feletti önuralma miatt is. Aztán Esme, aki mondhatni
anyám helyett anyám volt mióta megismertem. A többiekről hadd ne beszéljek,
amúgy sincs elég pozitív szó az értelmző szótárban, hogy leírjam a Cullen családot.
Na, de vissza a jelenbe...

Edward kérdése selymes-lágyan barangolta be a dobhártyámat, én pedig akaratlanul is megborzongtam,
bár már becsukta az ablakot. Csak ekkor jöttem rá, milyen hideg is lett volna nélküle, ha ezekben a
pillanatokban nincs velem. *
- Semmi különössel. Főztem, mostam, takarítottam... - és próbáltam elfelejteni Jacob SMS-ét - tettem
hozzá magamban. Azonban nem akartam, hogy Edward tudjon arról az üzenetről. Csak fel dühödne
tőle és ki tudja, hova jutnánk...
Fejemben ismét végig futottak a sorok, mintha a mobil kijelzője hangosan olvasná őket. Visszhangot
vertek az elmémben.*

" Szia Bells... Jacob vagyok;
Tudom, tudom , nagyon hülye voltam... nem, ezt felejtsd el!
Mégis, hogy gondoltad?! Nem szólsz nekem, hogy férjhez mész?
Ráadásul egy... egy... egy vérszívóhoz...? Azt hittem, az eltűnésem
kissé arrébb tolta a dolgokat, de úgy látom igazándiból semmit nem számított
neked. Ahogy én sem... na jó, ezt is felejtsd el!
Gondolom arról már Charlie - igen, Charlie és nem TE - tudósított volna nekünk,
ha összekötötted vona az életed a piócáddal, ezért remélem még van időm az
emberi Bella-val találkozni. Mondjuk ezek után azon sem lepődnék meg, ha
átnéznél rajtam és törölnéd az SMS-emet... jól érzem?!
Na, jó... maradjunk annyiban, hogy... Jacob voltam... "

* Még mielőtt elgondolkozhattam volna a szavain vissza süppedtem a jelenbe, erőnek-erejével is.
Edward szavai kissé sokkoló erővel hatottak rám. Mrs. Cullen...
Már nem úgy döntöttek romba, ahogyan régen. Most már én is vágytam a házasságra, ha nem is
annyira, mint Ő, de megtanultam: milyen érzés, ha valami közénk áll, többször is; ezért már csak
egy valami aggasztott a Mrs. Cullen megnevezés hallatára: mi lesz Jacob-bal? Mi lesz vele, ha
a fülébe jut, hogy férjhez mentem, hogy a nászútat 3 nappal tovább tarjuk, vagy valami sokkal
borzasztóbb...? Mit fog tenni akkor?!
Őszintén reméltem, semmit. Őszintén reméltem, inkább meggyűlöl, mintsem tegyen bármit is,
ami veszélyezteti a fizikai- vagy szellemiegészségét. Hiú ábránd... Hisz' mind tudjuk, milyen
Jacob. Büszke. Nagyon-nagyon büszke. És magányos... nélkülem az....
Hihetetlen erővel tört rám a felismerés. Azonban még mindig legyűrtem, inkább igyekeztem
a pillanatnak élni, mosolyogni, élvezni ami megmaradt nekem. Mert így is igazságtalanul
sokat kaptam. Edward a legtöbb, amit bárki is kívánhat magának. Így, ennek tudatában még
erősebben viaskodott bennem az öröm és az önismeret. Az egyik felelőtlen volt, balga, de
szerelmet adott, amit senki és semmi nem vehet el; a másik viszont tudta, amit az első nem...
én nem érdemlem meg Edward-ot, mert vétkeztem! A " Ne hazudj! " minden világvallásban
eléggé elfogadott parancs, és én számtalanszor megszegtem. Hazudtam Charlie-nak,
Renée-nek, és még Jacob-nak is. Azt, hogy mindig vele maradok... és ezt nem tudom beváltani!
Még mielőtt erőt vett volna rajtam a melodráma, egy csepnnyi önutálattal fűszerezve, leültem Edward
mellé a lila ágytakaróra és igyekeztem minél közelebb húzódni hozzá. Az egyetlenhez, akinek belegyeztem,
hogy hozzá megyek. Hogy elkötelezzem magam üszkve 18 évesen.
Csak ekkor döbbentem rá, választ vár egy kérdésre. Gyorsan, hadarva beszéltem, be akartam hozni a
csönd adta lemaradást.*
- Izgulok. És azt hiszem, eufórikusan boldog vagyok... és izgulok, nagyon izgulok! * hadartam.
Valóban így éreztem, de ez a pár, elcsépelt szó meg sem közelítette az idegtépő valóságot. Amit inkább most
nem kötöttem volna Szerelmesem orrára.
Azonban amit Ő mondott rögtön elfeledtette velem minden eddig kielemezett gondolatom, minden elharapott szavam,
s azt hittem, menten megáll a szívverésem. Dühösen pislogtam rá, miközben durcásan - akár egy 2 éves -
elhúzódtam tőle.*
- Mié... * kezdtem bele a kérdésbe, ám a következő pillanatban tüntetően magához vont, s ajkai már ott is voltak
az enyémeken. Egy darabig igyekeztem, ellenkeztem, nehogy elfelejtsem, mi is a közelgő vita tárgya, de gyarló
emberi hormonjaim legyőzettek. Brutálisan. Még észbe sem kaptam, mikor ujjaim már mohón szántottak a hajában, az
adrenalin pedig szégyenletes sebességgel süvített át az ereimen. Szívem össze-vissza dörömbölt, mint az Őrültek házában
a kétes elmeértékű rab, ki szabadulni próbál. Egy hosszú pillanatig azt hittem, szívrohamom lesz. Ajkaim egyre
követelődzőbben becézték Edward száját, és igazság szerint már abban sem voltam biztos, hogy hívnak.
Aztán hirtelen mindennek vége lett... túl gyorsan...
Edward komoly arccal, gyöngéden eltolt magától, majd - mint valami karmester - megadta az engedélyt, hadd dühöngjek!
Csak ekkor jöttem rá, mire ment ki a játék. Hosszú másodpercekig meg sem bírtam szólalni, mint akit leforráztak,
és bámultam rá. Ez a világ legaljasabb csele volt...!
Mire végre megtaláltam a hangom, hirtelen felpattant és egy szívverésnyi idő alatt az ajtóhoz suhant. Alig értettem,
mit mondott, mikor már eltűnt az ágyam alatt. És... tadaam. Megjött Charlie.
A hangjából ítélve elég kelletlenül jött látogatóba, de valami fontosról akar beszélni. Sóhajtottam.*
~ Remek... ~
- Nem, még nem... * motyogtam, miközben a fülem mögé tűrtem pár hajtincsemet. Szinte éreztem, ahogy rázkódik
az ágy Edward képzeletbeli nevetésétől...*

Az igaz szerelem határtalan. ( Bella és Edward.) / LEZÁRT / Belled_www.kepfeltoltes.hu_

Érzékeink időleges lázadását el kell viselni, mint az élet nagy megpróbáltatásainak egyikét.

Most, hogy végre a karjaimban tarthatom érzem, hogy mennyire hiányzott. A távolság, ami eddig elválasztott már végre eltűnt. Ez a lány teljesen megbolondít, még egy jó hegyi oroszlán sem csábít amióta ismerem. Engedtem a kísértésnek, hogy a lehető legszenvedélyesebben magamhoz szorítsam. Belélegeztem az illatát, és mosolyogtam a szavain. Természtesen jól vagyok, amikor mellette lehetek.
- Most, hogy látlak. Jól.
Kibontakoztam az öleléséből és az ablakhoz léptem, hogy lecsukjam, mert elég hideg szél fúj odakint.
Mivel töltötted az időt, amíg távol voltam?
Érdeklődtem, és leültem az ágya szélére. Belenéztem csodálatosan csillogó szemeibe, és ismét elöntött a vágy, hogy oda menjek megcsókoljam és magamhoz öleljem. De tartanom kell magam.
Uralkodnom kell magamon, bármennyire is nehezemre esik. Összekulcsoltam kezeimet a mellkasomon, és töretlen mosollyal bámultam kedvesemre. A következő négy napra jól meg kell nézzem magamnak, hiszen holnap újabb vadászatra indulok, hogy az eskövőn minden rendben legyen.
- El tudod hinni, hogy néhány nap múlva Mrs. Cullen leszel?
Kérdeztem és elképzeltem újra a fehér menyasszonyi ruhájában, ahogy az oltár elé tipeg és örök hűséget esküszünk egymásnak. Elmondhatatlan idők óta erre a pillanatra vártam. Amellett, hogy Őt és magamat boldoggá tehettem vele együtt a Cullen család összes többi tagjára boldogságot hoztam, hiszen évszázadok óta erre a napra várnak.

Pár perc szótlanság után végre ismét erőt vettem magamon, hogy megszólaljak, tudtam, hogy Bells nem fog örülni a mondandómnak, de tudnia kell róla. Kisimítottam a szemébe hulló hajat az arcából, és csibészes mosolyom kíséretében megszólaltam.
- Holnap ismét vadászni megyek!
Láttam arcán az értetlenséget, és hogy megelőzzem a kérdéseit legalább egy pillanatig ajkam az ajkára tapasztottam. Hallottam szíve vad zakatolását, de annyira jól esett a közelsége, hogy nem tudtam ellenállni neki. Nagy nehezen eltávolodtam tőle, és a lehető legkomolyabban folytattam.
- Most már kiabálhatsz!
Ismét felálltam, és az ajtóhoz mentem, fülem rátapasztottam és csendet intettem neki, az előszobában lépteket hallottam. Charlie beszélni akara a lányával.
- Apád az!
Suttogtam és a következő pillanatban bebújtam az ágy alá. Az ajtó kinyílt és belépett rajta Charlie Swan rendőrfőnök.
- Bells...alszol?

Az igaz szerelem határtalan. ( Bella és Edward.) / LEZÁRT / S04

Love is amazing, spleended think...

* Mikor haza értem a Cullen-házból Charlie már itthon volt. Meg se mertem kérdezni, mi hozta Őt ideje korán haza.
Abban a pillanatban láttam, amint beléptem az ajtón. A nappaliban ordított a TV, baseball visszajátszás ment
és épp nem hallatszott más a készülékből, csak a szúrkolók veszett üvöltése.*
- Szia Apa. * emeltem fel a hangom, miután kabátomat óvatosan a fogasra akasztottam, bár biztosra vettem,
így sem hall engem. Mérgesen sóhajtottam. Hogy valaki ennyire ne tudjon másra figyelni, csak a sportadóra...
Mondjuk Charlie mellett volt már időm megszokni eme apró csekélységet. Mikor ide költöztem sok szempontból
olyan volt, mintha saját lakásom lenne. De most,... csupán napok vannak a hátra az esküvőmig, Apa pdig...
Az esküvő szó most nem rázott meg belülről, és kívül is nyugodt maradtam. Egy második eljegyzés után már
ez volt a minimum. Mégsem akartam most ezzel foglalkozni, pláne, mivel Charlie nyilván szörnyen éhes,
és ha nem csinálok gyorsan vacsorát megint Cullen-ék lesznek a hibásak, amiért " ellopnak tőle ". Nevetséges, ugye?
A tettek mezejére léptem. Hangtalanul - vagy legalábbis a TV zajától én sem hallottam - oda trappoltam Charlie fejéhez
és behajoltam elé.
A hatás nem maradt el.*
- ÚRISTEN! * kiáltott fel hirtelen, mint aki kísértetet látott. Majd mikor befókuszálta, hogy nem ellenség, nem a BPC-től
jöttek, csak én vagyok, mélyet sóhajtva süppedt vissza a kanapéba.*
- Bocs, hogy megijesztettelek. Mit kérsz vacsorára? * kérdeztem szenvtelenül, már csak az idő húzás elkerülése
végett is. Nem értünk rá hosszan eszmecserézni az esküvőmről - pedig tudtam, az lenne a téma, ha én ide most
leülnék - és biztos voltam benne: Charlie a konyhába nem követne. Áldott légy, gasztronómia!
Charlie megvakarta kissé kopasz feje búbját, majd pár pillanatnyi gondolkodás után leadta a menüt.*
- Fogtam egy csomó halat, Billy-vel. Úgy látszik a rossz idő nem riasztja el őket... Megsütnél párat?
* Egy szó nélkül bólintottam, majd ellavíroztam a konyhába.
Oda bent kissé hideg volt, ezért feltekertem a fűtést és munkához láttam. A fagyasztóban rá is akadtam
a napi " fogásra ", és mi tagadás, Charlie-nak igaza volt. Sok hal került horogra... még engem is megijesztett...*
~ Talán egy medve elszabadult a töltéstől? De csak tavasszal lesz lazacozás... ~
* Ezzel nem sokat foglalkoztam. Kisebb dolgom is nagyobb volt annál, inkább elkönyveltem tökéletesen átlagosan
szerencsének. Van ilyen? Vagy... nincs...?
Megpucoltam a halakat, bepaníroztam, majd be a sütőbe. Miközben vártam, felbontottam egy mirelit burgonyás
zacskót, és azt is elkezdtem felmelegíteni. Charlie nem szereti a salátákat, ahogy semmi egészségesebbet a steak-nél.
Hogy teljes legyen a zűrzavar, Renée is felhívott. Azt kérdezte, hányra jöjjenmek Phil-lel az esküvő napján. Én azt mondtam,
érjenek ide délre, úgyis délután egy órakor kezdünk. És már csak 4 nap...

A vacsora elég nyomott hangulatban telt. Charlie evett, de nem szólalt meg. Reméltem is, hogy így lesz. Igazán nem
sok kedvem volt a napra tekintettel még a közelgő házasság kötésemről beszélni. Folyton Jacob SMS-e forgott a
fejemben. Nem hagyott nyugodni... Csak abban bíztam, Edward holnap már itthon lesz...*
- Jó éjt, Apu! * mondtam, mikor a tányéromat elmosogattam. A maradék halat a hűtőbe tettem, habár nem
gondoltam volna, hogy akárcsak egyszer is maradékot fogok felszolgálni a következő 4 napban. Így talán Charlie
könnyebben bele törődik az elkerülhetetlenbe.*
- Aludj jól, Bells. * motyogta Charlie egy újabb darabka hallal a szájában. Elmosolyodtam. *
~ Jó étvágyad van, Charlie mi tagadás... ~
* Gyors léptekkel vonultam föl a szobámba, bár nem tudtam, hová sietek. csak úgy éreztem, valami vár fent;
a megérzéseim hajtottak így kettesével szedtem a fokokat. Gyorsan elfutottam fogat, arcot mosni és le is
zuhanyoztam, hogy a biztonság kedvéért - ha valami olyat találok fent, amit remélek - ne legyek büdös a haltól,
és csapzott a nap eseményeitől. Hát... nem csalódtam...
Miután magamra kaptam az elnyűtt, régi pizsamámat már sokkal nyugodtabban álltam hozzá a dologhoz. Szívem kezdett vissza állni a régi,
megszokott ütemre. Ezért igencsak váratlanul ért, mikor a szobámba belépve nem voltam egyedül. Nem a falakról vissza verődő
zöldes fény, sokkal inkább egy lágy, mézédes hang fogadott.*
~ Ilyen nincs...! ~
* Mielőtt felfoghattam volna, mi is történik már ott is volt, és már ölelt is. Megborzongtam az érintésére; hófehér-hideg bőre
ezúttal borzasztóan forrónak tűnt. A viszont látás édes illata terjengett a levegőben. Csak ekkor döbbentem rá, hogy
feltett egy kérdést, amire válaszolnom kéne. De nem, tudtam megszólalni.
Fejemet a mellkasába fúrtam, s magamban sűrű hálát rebegtem a sorsnak, hogy mihamarabb viszont láthatom.*
- Üdv, Idegen. * suttogtam végül mosolyogva.*
- Ne butáskodj! * feleltem foghegyről a kérdésére, majd még szorosabban hozzá bújtam, márha ez lehetséges.*
- Hogy vagy? * kérdeztem, miközben lábujj hegyre álltam, hogy megcsókolhasam.*

Az igaz szerelem határtalan. ( Bella és Edward.) / LEZÁRT / Www_avatarmaker_hu_55f9cef940bb5ca6_www.kepfeltoltes.hu_

A szerelem kicsalogatja lelkünket a rejtekhelyéről.

Nehéz Forksban élni úgy, hogy a város másik felén létezik az a lány, akiért eldobnád az életed.
Egyedül ücsörögtem a szobámban, miközben a magnóból a kedvenc előadóm lágy muzsikája szólt. Agyamat megtöltötték az esküvőmmel kapcsolatos gondolatok. El sem tudom hinni, hogy néhány nap múlva feleséül veszem szeretett menyasszonyomat. Hátradőltem az ágyban és felidéztem az elmúlt évek minden szép pillanatát.
Néha még most is előtör belőlem az a gondolat, hogy nem helyes amit csinálok, de ilyenkor csak felidézem Bella mosolygós arcát, és máris minden kétségem szertefoszlik.
Na jó...nem bírom tovább. Ideje meglátogatni.
Felpattantam az ágyból, és pár lépéssel a Cullen ház nappalijában álltam, a családom nagy részével. Esme és Alice lázasan tervezték az esküvőt, Carlisle pedig valami orvosi dolgot beszélt meg telefonon. Rose és a bátyáim látszólag eltűntek a balfenéken.
Beleolvastam a családtagok gondolatába, kiderítve, hogy mire készülnek. Az esküvő előkészítésében általában megpróbáltam elrejteni a képességem, de úgy látszik, hogy erősebb mint én.
Levettem a dzsekimet a fogasról, közben meg éreztem a hátamon a családom tekintetét. Hátrafordultam és kitártam a kezem.
Nyugi emberek, jó leszek.
Széles mosolygások kíséretében léptem ki a holdfényes estébe, és beszálltam szürke volvómba. Beletapostam a gázba, és a Swan ház felé vettem az irányt.
Útközben a mellettem elsuhanó fákat bámultam, és azon filóztam, hogy a bejárati ajtón, vagy az ablakon közlekedjek.
Elég ciki, hogy a leendő feleségemhez még mindig az ablakon keresztül kell belopózzak, mint egy tolvaj, viszont így izgalmasabb.
Kicsit távolabb a háztól parkoltam le, kiszállva a kocsiból kifüleltem, hogy hol tartózkodik Charlie.
Magabiztosan rohantam a hálószoba irányába, és zajtalanul másztam fel a már jól ismert fán, majd egy ugrás és bent is vagyok. Leültem az ágyba és türelmesen vártam, amíg Bells végez a vacsorával. Pár perc múlva már a lépteit véltem hallani a lépcsőn. Tekintetem az ajtóra szegeztem, majd a rajta belépő lányra.
Szia!
Köszöntem a bebillegő szépségre, aki meglepődve nézett rám. Odasiettem hozzá, hogy végre a karjaimba zárhassam. Magamhoz öleltem és belélegeztem az annyira imádott illatát.
Gyönyörű vagy ma este!
Rámosolyogtam és apró puszit nyomtam a homlokára, majd ismét jól megöleltem.
- Zavarlak?