::: Zoey Anne Averay :::

Ez vagyok én...



~ Karakter teljes neve: Zoey Anne Averay
~ Születési ideje: 1930.január 23.
~ S zületési helye: USA New York
~ Faj: vegetáriánus vámpír
~ Nem: nő
~ Kor 17 évesnek tűnik, de 79
~Titulus: Smile girl

~ Család:
~ Apa: Thomas Averay (ember, majd vega vámpír), üzletember
~ Anya: Clara Hayn Averay (ember, majd vega vámpír), tánctanár
~ Testvér(ek): nincs


~ Ki változtatott át : 1947-ben édesapám
~ Képességem: tárgyak mozgatása az akaratával

~ Előtörténet:
Apja 1900-ban született, 1928-ban ismerkedett meg édesanyjával, majd ezt hamarosan az esküvőjük követte. Zoey megismerkedésük után 2 évvel később született. Ekkor még minden szép és jó volt. Mondhatni egy idilli család, azonban Egy napon, történt valami, ami mindent megváltozatott. Amikor Zoey még csak 1 éves volt, az apját munkából hazafelé jövet egy vámpír megtámadta. Azt nem tudni, hogy valaki megzavarta-e és azért nem ölte meg az apját, vagy csak átváltoztatni akarta-e, de megtörtént.
A felesége másnap találta meg, a házuk mellett lévő erdőben, hazavitte és ápolta, hiszen szimpla betegségnek vette a dolgot. Mivel így nem nagyon volt ideje a lányára, fogadott egy nevelőt mellé arra a kis időre. Nem voltak nagyon gazdagok, de ezt megengedhették maguknak. A három nap alatt, egyre inkább összeomlott Zoey édesanyja hiszen a férje szíve egyre kevésbé vers, majd az utolsó nap végén, hirtelen elképesztő ütemben. Mikor megállt a szíve, azt hitte vége az életének de a férje váratlanul magához tért, és rátámadott. Már majdnem megölte amikor, valami, amit egy újszülött vámpírnak nem szabadott volna éreznie, megakadályozta. Ez pedig a szerelem. Végül nem ölte meg, de az átváltozást már nem kerülhette el a felesége. A gyermeküket nem tudták bántani, mert ő a nevelővel volt ekkor, és amíg az asszony is át nem változott, a nevelőnél is hagyták. Hiszen mindennél jobban szerették őt, és nem akarták, hogy bántódása legyen.
De ez az idő csak egyre hosszabb lett, mivel a szülők féltek, hogy talán bántják majd a lányukat, és sok időre volt szükségük, amíg megtalálták a megoldást. Rájöttek, hogy állatok vérével is lehet táplálkozni, és így talán emberek között is élhetnek majd valamikor, és újra maguk mellett tudhatják majd a lányukat.
A pár napból, amit a nevelőnél töltött volna Zoey, abból 10 év lett, szülei egy levélben tájékoztatták a nevelőt, hogy el kell menniük, bármennyire is fáj nekik, és hogy kérik, vigyázzon a drága kislányukra, mert majd visszajönnek érte. Úgy nőtt fel, hogy nem tudta kik az igazi szülei, mert a nevelő nem hitte, hogy tényleg visszatérnek, mivel nem volt férje, se saját gyereke a sajátjaként nevelte.
De ez megváltozott Zoey 11. születésnapján, amikor a szülők váratlanul megjelentek, és lányukat követelték. Zoey nehezen szokta meg az új helyzetet, de amikor meg tudta, hogy miért hagyták el, már nem fájt neki annyira. Persze próbálta megérteni a dolgokat, meg kislány révén, még nyitott volt a mesebeli lényekre, így egy tündérmeseként képzelte a szülei történetét, csak tündérek helyett vámpírokkal. A nevelőnő, bármennyire is szerette fogadott kislányát, nyugodt szívvel engedte el, hiszen súlyos betegségben szenvedett, így Zoey számára a legjobb döntést akarta meghozni.
A család úgy tervezte, hogyha a lányuk is benne van, akkor egy általa választott korban, majd őt is átváltoztatják, hiszen nem akarták látni meghalni a lányukat, és Zoey is azon a véleményen volt, hogy szívesen lenne vámpír. A 19 éves kor mellett döntött, de ez sem tudott teljesülni, mivel 17 éves korában rákot fedeztek fel a szervezetében. Az akkori orvostudománnyal sajnos nem tudták volna megmenteni, így 2 évvel előrehozták az átváltozás napját.
Azóta elköltöztek New York-ból, mert egy vámpírcsaládnak, ha normális életet akar élni, nem ez a legmegfelelőbb hely. Sok helyen éltek az évek során, de Zoey nem igazán tudott beilleszkedni. Barátkozós, és nagyon vidám lány volt, aki egy társaság remek tagja lehetne, ha éppenséggel a körülötte élő emberek nem éreznék, hogy ő más, még ha nem is tudják, hogy miben is konkrétan.
De egyszer szerencséje volt a harmadik helyen ahova költöztek, egy szintén eléggé kiközösített lánnyal, nagyon jól összebarátkoztak, és Zoey azt hitte nem is lehetne boldogabb. Sajnos ez sem tartott túl sokig számára, mert egy este mikor éppen ott alvós estét tartottak barátnőjénél Mary-nél, Mary elvágta az ujját, és Zoey még nem olt ura annyira önmagának. Váratlanul érezte meg a vér illatát, és már az sem segített, hogy nem vett levegőt, ráugrott, amikor Mary édesanyja benyitott a szobába, és ezzel mentette meg lánya életét. Zoey-t ez megzavarta, és ez a pillanatnyi zavar, újra visszahozta emberi tudatát, és gyorsan eliszkolt. Persze Másnap azonnal költöztek is tovább.
Zoey-t nagyon megrázta az esemény, és után pár évig eléggé zárkózott is lett, de szülei segítségével lassan feldolgozta, és újra az emberek közé lépett. Mára már megtanulta az önmegtartoztatást, olyan szinten, hogy vér közelében is tud, logikusan gondolkodni, és megelőzni a bajt.
A legújabb hely, ahova költöztek a Forks nevű kisváros, ahova különösebb remények nélkül érkeztek, csak pár nyugodt évre gondoltak, de még nem tudták, hogy itt más vámpírok is élnek, nem hogy farkasok.



~Szerepjáték példa:
Nagy nehezen de sikerült meggyőznöm a szüleimet, hogy elengedjenek nyaralni. általában együtt megyünk, de most a forks-i életük nem engedte el őket, meg most nem is nagyon volt kedvük hozzá. nekem annál inkább. Mikor sikerült Danny-vel is lerendeznem a szabadnapokat, már csak a célpont volt hátra. térképen találomra Olaszországot szúrtam ki magamnak. mindig is szerettem volna oda eljutni. Azon belül meg teljesen találomra meg majd valahova megyek határoztam el. Anyum, tudta, hogy nem eshet bajom, mindig is féltett, és azt hiszem ez így is fog maradni. Ezzel együtt járt az is, hogy kikísért a Seattle-i reptérre, amit minden kincsért sem hagyott volna ki. Még utoljára lelkemre kötötte, hogy vigyázzak, nappal ne menjek látható helyre, meg a szokásos óvintézkedéseket intézte el, amiket már én is nagyon jól tudtam, de ez ilyenkor nem számít.
- Nyugi anyu, minden rendben lesz, nem kell aggódni. Mégsem 17 vagyok, ezt te is jól tudod. - Az utolsó mondatomnál páran felénk fordultak, de letudták magukban, hogy akkor 18, 19 lehetek. Még csak nem is sejtik, hogy annál sokkalta több. még 2 búcsúpuszit kaptam, és nem sokkal később a repülőn ültem, ami hamar felemelkedett, és már úton is voltam Rómába. Szerencsémre találtam egy olyan gépet, ami átszállás nélkül megy oda, így nem kell félem a lebukástól, hiszen a reptéren ott már nappal kéne rohangálnom, nem úgy mint Seattle-ben, ahol éjszaka szálltam fel a gépre. Ez valami új gép volt, amit ilyen nagy távolságokra fejlesztettek ki, ezzel párhuzamosan az ár is magas volt, de mázli, megengedhettük magunknak. Az út nagy részén olvastam, a másik felén, meg alvást tetettem, mivel nem akartam felhívni magamra a figyelmet. Elég furcsa lett volna, ha a többórás utat, csak úgy ébren tölteném.
- Végre itt vagyok! - örültem magamban, mikor már látni lehetett a várost a repülőgép ablakából. Bár sok utas még csak kis foltként. nem sokkal később, a bőröndömmel a kezemben haladtam keresztül az emberekkel telezsúfolt terminálon. Benéztem pár üzletbe, mert még várnom kellett 1-2 órát, míg lenyugszik a nap. Volt egy kisebb könyvesbolt, így ott remekül elszórakoztam az időt. Az eladó igaz kicsit furcsán méregetett, hogy nem veszem meg a könyvet, és pofátlanul ott olvasom az orra előtt. De kiengeszteltem azzal, hogy mikor távoztam, megvásároltam a könyvet. Így már mosollyal búcsúztunk el. Az egész estét a városban töltöttem, ahol minden nevezetességet megcsodáltam. Volt ahova titokban be is lopóztam. ilyen volt többek között a Colosseum is. Másnap hajnalban, már az utazási iroda előtt toporogtam, várva, hogy kinyisson. Még szinte el sem fordította a kulcsot az ügynök, már be is léptem.
- Jó napot!- köszöntem udvariasan, kompenzálva az előbbi udvariatlanságomat, de hamarosan felkel a nap, és nem akartam kinn maradni. bár az óvintézkedés megvolt, ha esetleg nem jutnék be időben. A fejemen kendő, meg napszemüveg, és társai. Talán ezért is méregetett nagyon a velem szemben ülő hölgy.
- Miben segíthetek? - kérdezte a jól megszokott menet alapján.
- Egy olyan helyre szeretnék eljutni, ahol ilyen régi épületek találhatóak, régebbi korokat idéző várost keresnék. Mit tudna ajánlani?- a következő két percben a számítógépével játszadozott, majd újra felnézett rám, és ennyit mondott csak.- Volterra.
Nem is volt több kérdés, elmondott róla pár dolgot, és tudtam, hogy tökéletes. Minden túl jól alakult már már. ennek az irodának voltak készenlétben kocsijai, amit én ki is béreltem, ami csak überelte az eddigieket, hogy volt sötétített ablakú.
- Tökéletes. Nagyon köszönöm a segítséget.- Mondtam, majd a kocsi kulcsával a kezemben, elindultam egy fiú társaságában,a ki elvezetett a kocsihoz.
Egész sokat kellett vezetni, de a zene ami a kocsiban szólt, meg a gondolataim, elég útravalóul szolgáltak. Még most is nevettem, amikor az utazási irodában dolgozó nő, fontoskodva a személyimet kéri, mert nem hitte el, hogy már van jogsim. Persze, a tökéletes hamisított papírok elhitették vele nagy nehezen.
Leparkoltam egy kis motel mellett, és kivettem a kocsiból a bőröndöt, majd bejelentkeztem. Nagyon hangulatos szoba volt, de az estét inkább a szabadban akartam tölteni. Így történt, hogy a főtéren találtam magamat, és velem szemben egy vámpír állt, vöröslő szemekkel.


~ Kinézet: Szőke haj, hosszabb, egyenes, de gyakran hordom, enyhén hullámosan is a hajamat. Ritkán kötöm lófarokba.
Szemem színe fekete/aranybarna eredetileg zöld volt: Magasságom: 170 cm. Alkatom nőies, vékony vagyok, de nem vézna, sportos alkat. Bőröm kemény, hideg és falfehér. Szeretem a kényelmes ruhákat, de a magas sarkút is szívesen hordom. Farmer jöhet bármekkora mennyiségben, sosem unom meg. De szeretem az egyedi felsőket.


~ Jellem: Nagyon barátságos. Imád a természetben lenni, és kedvenc sportja az úszás. Régebben sportszerűen űzte, de mára már csak hobbyja. Szeret beszélgetni, de elég nehezen barátkozik, de ha már benne van egy kapcsolatban, az egyhamar nem is szakad meg. A szerelemben eléggé elveszett, mivel már sok csalódás érte. Ha valamit kitűzött céljául, akkor azért mindent meg is tesz. Életvidám csaj, fő ismertető jele a mosoly. Jó tanuló, szorgalmas. Könnyen meg lehet bántani, de nem egy haragtartó típus.


~ Cél:
Beilleszkedni az emberek közé

~ Szeretem, mert: Az édesanyja tánctanár, így ő is táncol, a zene a mindene, képes egész délután csak zenét hallgatni. Olvasni. Ha lennének barátai velük lógna

~ Nem szeretem, mert: unatkozni, fontos neki, hogy mindig csinálhasson valamit


~ Ellenségek: azt hiszem nincs


~ Fontosnak tartom, hogy tudjátok: Nehezen nyílom meg, de ha egyszer sikerült, akkor igazán megismersz.